KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2011. február 9., szerda

Emlékezés csillagfényben

Régóta szerettem volna már csillagjárást fényképezni. Az elmúlt három kristálytiszta éjszakán erre volt is lehetőségem. A helyszínt rég kinéztem már: egy magányos tölgyfa környékét a termőföldek közepén, ahová csupán egy földút vezet. Fogtam hát a felszerelésemet és megkezdtem tanulmányaimat, merthogy egy felvétel nem elég ám a jó képhez, az e téren tapasztalatlan fotóst több meglepetés érheti. Nem sorolom ügyetlenkedéseimet, botladozásaimat. Olyan is volt, hogy az egyébként jónak ígérkező hosszú idejű felvételt reflektorozó repülőgép húzta keresztül a szó szoros értelmében.
Különleges élmény órákig magányosan állni a sötétben, a puszta közepén, mindentől és mindenkitől távol, a hidegen szikrázó csillagtengerrel beborítva. A csillagokat szemlélve érzékelni a mérhetetlen távolságokat, tömegeket, elképzelni a gigantikus csillagközi tereket, felfogni a világmindenség határtalan nagyságát, szemben a mi kicsinységünkkel. Belegondolni, hogy mióta is van úton az éppen a szemünkbe csillanó fénysugár, rádöbbenni az örök idő végtelenségére és a mi időnk végességére. A világegyetem hatalmasságát szembe állítani a mi porszemségünkkel. És vajon igaza van-e a vallásnak, vajon van-e egy hely a csillagok között, vagy azon túl, ahol a lelkek találkoznak?
Ekkor villant belém a gondolat, hogy néhai hitvesem, leányaim édesanyja, szeretett Katám napra pontosan tíz évvel ezelőtt hunyt el. Véletlen csupán, hogy éppen most állok itt a csillagok alatt?
Ezt a korántsem tökéletes, de mégis legjobbnak mondható csillagforgós képemet az ő drága emlékének ajánlom.

7 megjegyzés:

  1. Na ez fajin lett, és valóban szép megemlékezés!

    VálaszTörlés
  2. Ez az igazán fontos dolgok közé tartozik.....Bár fájdalmas....
    Odavagyok a csillagokért!

    VálaszTörlés
  3. A szöveged megborzongatott, és meghatott, a fotó pedig nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  4. Most találkoztam először a képpel és az emlékező írással. Nagyon együtt van mindkettő az üzenetével: szépségben és a szeretetben...Árpád

    VálaszTörlés