Napkeltétől napnyugtáig

Tegnap reggel őzezni indultam ... volna, de amint kiléptem a házból és megroppantak bakancsom talpa alatt az éjszaka hullott fagyott eső apró gömböcskéi, már tudtam, hogy ilyen ropogás kíséretével nehéz lesz az őzek közelébe lopakodni. Sokáig tartott lekaparni a szélvédőre fagyott jeget, így aztán késve értem a rétre: a pompás hajnali szín-játék már megkezdődött.

Tudtam, hogy az őzek csapata akkorra már elhagyja éjszakai táplálkozó helyeit, a zöldülő vetéseket és a nád közé rejtőzik, így megindultam a rét belseje felé. Közeledésem zajára egy kisebb csapat már el is vágtatott.

Jól esett a séta a tiszta, fagyos levegőn, talán nem is láttam még ilyen szépnek kedves vidékemet télen, hó nélkül.

Csak mentem és elragadtatva fényképeztem, amíg teljesen megreggeledett.

Nem volt kedvem haza menni, lenéztem a Galgához. A parti jégképződmények nagyon megtetszettek. Egy sorozatra való képet kattintottam.

Mire hazaértem, 0 fok volt, estére + 4, mára meg már tavaszias az idő, azaz a fenti jégcsipkék elolvadtak  és soha többé nem láthatók! :) Lesznek helyettük mások, ha ismét visszatér a tél, de pont ilyen alakzatok kialakulására szinte semmi esély.

Melegfront ide, vagy oda, fűteni azért kell. Bekészítéskor a kalodás tűzifa hasábok között telelő harlekin katicákra bukkantam. Naná, hogy lefényképeztem őket!

Délutánra beborult ugyan, de jobb dolgom nem lévén kiültem a lesbe. Ki akartam próbálni, hogy vajon eredményes-e a múltkor bevált ölyv hívogatás? Úgy látszik, igen!

Kétségtelen, hogy jelenleg ez az ölyv a lesem sztárja. Az apróságokat és a szajkókat leszámítva még néhány fácán érkezése jelentett említésre méltó eseményt. Sajnos, már későn jöttek.

Nagyon fájlalom, hogy a fülesbaglyok odébbálltak, mert akkor este is maradhattam volna még rájuk várva.

Itt most jól mutatna egy naplementés záró kép, amely keretbe foglalná a tegnapomat, de sajnos unalmas szürkeséggel jött el az este.

Azért így is a természet közelében lehettem, úgyszólván napkeltétől napnyugtáig.