KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. május 24., péntek

Jókor, rossz helyen

Hetekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki tudta, hogy madarakat fényképezek, megkérdezte, hogy a sasok érdekelnek-e? Természetesen - válaszoltam. Akkor ő mutat nekem egy jó helyet a közelben, ahol sast lehet fotózni, méghozzá "fehérfejűt". Ezen elmosolyodtam, hiszen nem Amerikában vagyunk... De, de -erősködött- egy traktoros barátja tudja a fészkét és még le is fényképezte (mint később kiderült: mobiltelefonnal), nagy csőre és fehér feje van. Talán ölyvet látott a fiatalember, a legjobb esetben parlagit, de nem vitatkoztam, ráhagytam, hogy egyszer majd megnézzük. 
Többszöri halasztást követően egy késő délután találkoztunk és autóval indultunk sasnézőbe. A szomszéd falun keresztül, repceföldek mellett haladtunk. Közben mondom a kísérőmnek, hogy nem sokat várok ettől a látogatástól, ha meg is mutatja a helyét, én biztosan nem fogok beülni a fészek alá még lessátorban sem, mert nem akarom zavarni a madarakat. Bár számomra ismeretlen úton haladtunk, egyre ismerősebb lett a táj, végül feltűnt az a völgyben húzódó fasor, ahol néhány éve parlagi sas fészket láttam. Párszor el is néztem arra fotózási szándékkal, de képet nem sikerült készítenem. Azóta nem jártam arrafelé.
Mire mindezt végiggondoltam, már ott is voltunk a fasor elején. Úgyszólván még le sem állítottam a motort, mikor a kísérőm felkiáltott: - Jön a sas! Alig hittem a szememnek: a szép esti fényekben valóban egy parlagi sas közeledett felénk, dolmányos varjak üldözték. Rohantam a csomagtartóhoz, előkaptam a gépet és fényképeztem. Vagy tíz percig tartott fejünk felett a kavargó légi csata, amelyben több dolmányos és két sas vett részt, majd ezután a madarak eltűntek a fasor mögött.










Megköszöntem ismerősömnek jó szándékú kalauzolását, de valljuk be, hihetetlen szerencsénk volt, hogy látogatásunk idején a sasok figyelmét a varjak kötötték le és így mi nem háborgattuk őket.
Hazaindulás előtt a teleobjektívemen keresztül még egy pillantást vetettem a hatalmas fészekre: egy nagy nyárfa út fölé hajló ágán, eléggé nyílt helyre épült. Kihaltnak látszott, de remélem, hogy fiókák lapultak a mélyén.
Hihetetlen, hogy a 60-70 hazánkban fészkelő párból egy a közelünkben telepedett meg! Jobban kéne vigyázni rájuk, nem csak az 1.000.000 forintos eszmei értékük miatt. A természetvédők biztosan tudnak a fészekről és értik a dolgukat, de nekem furcsa volt, hogy nincs őrzés, nincs kitéve figyelmeztető tábla az utakra és a mezőgazdasági dolgozók sincsenek felvilágosítva. Még azt is hallottam, hogy láncfűrésszel akarják megszélesíteni a fészek alatti utat. Remélem, nem mostanában!
Nekem ennyi sas fotózás bőven elég volt, nem járok többé arrafelé.
De, hogy miért támadják a varjak a sasokat, már jó lenne megtudnom! Tudja valaki?


12 megjegyzés:

  1. nagyon jó akciósorozat
    hogy miért háborgatják egymást azt sajnos nem tudom, de majd lesz valaki aki tudja :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett. Nekem a 2. a kedvencem. Tavaly egy vértesi túrázás során talán épp ebédelés közben erdő szélén zavartunk fel egy parlagi sast. Kb. 10 méterre előttünk rebbent fel és repült az egyik fára. Csodálatos és félelmetes is volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösz. Gondolom, az átlós kompozíció miatt... Egy olyan élményt, mint a tiéd, én sem vetnék meg, pláne, ha fényképezőgép is lenne nálam! :)

      Törlés
  3. Remélem nincsenek veszélyben ezek a sasok, télen tudnád fotózni csalizva, nem tudom télire ezek helyben maradnak-e vagy máshová vándorolnak.
    Nekem is tanácsolta valaki, hogy hol keressem a vízirigó fészkét mikor mondtam, hogy fotóztam ilyen madarat. Aztán én megmagyaráztam, hogy a fészkére nem vagyok kíváncsi, nem szeretném zavarni a fiókák nevelése közben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hallottam, hogy itt telelnek, de én akkor sem akarom zavarni őket. Nem tudom, hogy a vizirigó mennyire érzékeny a zavarásra, mindenesetre helyesen tetted, hogy nem háborgattad.

      Törlés
  4. Remek sorozat, mint egy világháborús légi csata. Nekem a 7. fotón elkapott rácsapás a kedvencem. Gratulálok a fotókhoz!
    Én tegnap este hazafelé hasonló jelenetet láttam, de ott dolmányosok és szarkák vívtak légi harcot. Az utóbbiak győztek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, a véletlennek köszönhetők a képek. Más ragadozók és varjak csatáját már többször láttam én is.

      Törlés
  5. Fantasztikus fotók! Gratulálok Endre!

    VálaszTörlés
  6. Azért ovatosan ezzel a sasfotózással. Sajnos ez a madár nem véletlenül csinálta a légibemutatot előtted. Látszik, hogy már sokszor meg lett zavarva a fészek környékén. És azért repül az ember felé mert próbálja elvonni a figyelmet a fészekről: ahol ilyenkor lapulnak a kicsik.
    És ha még nagyon kicsik akkor ilyenkor a hollók, varjak igen csak megeszik őket: Mert az anyamadár azzal van elfoglalva hogy elterelje a fészek közelébe merészkedőket...
    A varjak, vércsék más ragadozók a konkurenciát látják a a nagyobb ragadozókba ezért támadják. Na nem akkora gyűlölettel mint az uhut...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a megjegyzésedet és az információkat. Abban biztos vagyok, hogy a csata már folyt, amikor megérkeztem, a sas nem is a fészek felől jött. Ártani nem akarok, nem is megyek oda többet.

      Törlés