KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2013. május 19., vasárnap

Fészekaljak

1) Az elmaradt költés
Azt, hogy a házi rozsdafarkú különös helyekre építi a fészkét, régóta megtapasztaltam. Költött már nálunk Turán virágcserépben, kaspóban, sőt még a kinti lámpa búrájának tetején is. Idén azonban mindezeken túltett, amikor a teraszunk kigöngyölhető napellenzőjét szemelte ki otthonául. Bevallom, nem örültünk ennek, de kénytelen kelletlen elkönyveltük, hogy az árnyékolónk hasznavehetetlen lesz a nagy hőség idején. Sebaj, ennyi kényelmetlenséget vállalhatunk a madarakért.
Hanem egyszercsak feltűnt, hogy nem látjuk a kis tojót se ki, se bejönni és a fészkén sem ül. Létrára állva, egy tükör segítségével bepillantva hat darab pici tojást láttam a fészekben. Ennek már egy hete és a rozsdafarkúnak se híre, se hamva, bizonyára valami érhette. Sőt, ahogy ez a gondolat belém költözött, már emlékeztem is, hogy egy reggel láttam egy pár madártollat a kapunknál. Biztosan a szomszéd macskák között lehet a tettes, hú, de utálom őket!
Végül szomorúan leszedtem a kicsi fészket. 


Megdöbbentett, hogy mennyi anyagot hordott össze a rozsdás pár. Még a tartószerkezet és a fal között is kiegyenlítették a hézagot száraz gyomokkal, hogy a fészeknek biztos alapja legyen. Mennyi dolgozhattak, amíg szálanként összehordták a fészeknek valót, összeszőtték, megformázták és puhára bélelték azt!


A hat tojáska már csak a kiköltésre várt, amikor a tojót utolérte a végzete. Micsoda igazságtalanság, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenségért az életével kellett fizetnie!
Ezekből a tojáskákból már nem lesz kismadár. Egyetlen hasznuk, hogy megmutattam őket az unokáknak és ennek kapcsán meséltem nekik a madarakról. Ez is valami...

2) Egy sikertörténet
Horányban sikeresen költöttek a csuszkák a tölgyfára függesztett odúban, mely a korábbi években széncinegék otthona volt. Már sejtettem, hogy közel a kirepítés és amikor szombat reggel az egyik felnőtt csuszka annyira vehemensen kopogtatta a fadobozt, hogy csak úgy zengett, tudtam, hogy itt az idő. A kopogással nyilván a benti kirepülésre érett fiókákat akarta mozgósítani és meg is jelent az egyik fejecske a kijáratnál. Nosza, vettem a létrát, leakasztottam az odút és felnyitottam. Ezt láttam:


A vörös fenyő vékony kérgéből összehordott fészekben hat kicsi csuszka szorongott. A fotózás után a létra tetejére tettem a nyitott odút. A szülőpár izgatott hívására sorra jelentek meg a kicsikék a doboz peremén, kicsit megpihenve erőt gyűjtöttek, majd sorra elrepültek.




Csak a leggyengébb nem jutott messzire, ő a földön landolt. 


Egy ideig vártam a fejleményeket. A felnőtt csuszkák a többi fiatallal lehettek elfoglalva, mert az utolsó fiókáról látszólag elfeledkeztek. Óvatosan kézbe vettem a kicsit és a földről egy faágra tettem.


Lassan összeszedte az erejét és egyszer csak huss, ő is elrepült a testvérei után. Megnyugodtam: a csuszkáink száma tegnaptól hattal gyarapodott.

Régi fészkek
Ha már ez a téma felmerült, megmutatom régebbi fotóimat.
3) Feketerigó fészekalj: még 2005-ben találtam ezt a rigófészket Horányban érett fiókákkal, közvetlenül a kiugrásuk előtt.



4) Széncinegék: 2006-ban első ízben költöttek széncinegék a horányi odúban, majd azóta is minden évben.


5) A legnagyobb büszkeségem: 2011-ben öt kicsi banka nevelkedett egy deszkaodúban a turai kertünkben.



6 megjegyzés:

  1. Remek gyűjtemény. A bankás bejegyzéseidre most is csodálattal gondolok vissza. Idén vették-e birtokba a kihelyezett odút?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A bankáim akkor sok örömet okoztak.Idén sajnos nem lesznek.

      Törlés
  2. Bizony lehet, hogy a macska volt a tettes, kár azért a kis madárért és az elmaradt fiókákért. Aranyosak a kis csuszkák! Szóval Te voltál a röpmester :)

    VálaszTörlés
  3. Még egy ok, hogy utáljam a macskákat!
    :) Röpmester - ez jó! szerencsére nem nekem kellett oktatnom a repülést.

    VálaszTörlés
  4. Én sem szeretem a macskákat!
    Örülök, hogy segítettél a kis csuszkának!

    VálaszTörlés