KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. december 2., vasárnap

Valami van...

Idősebbek emlékezhetnek Rajkin szovjet parodista poénjára:   
"Válámi ván, ... ... ... de nem áz i-gá-zi! ".
Ez jutott eszembe legújabb ölyves fél sikerem kapcsán. Végre leszállt a két ölyv, megvívták rövid csatájukat, sikerült is elkapnom néhány szép pillanatot és mégsem lehetek elégedett!
Tudom a hibákat és megpróbálom kiküszöbölni őket. Először is át kell szoktatnom a madarakat délelőttre, amikor jó a fény a területen. Havat kell rendelnem Télapótól, hogy a háttér egységesebb legyen és le kell süllyesztenem a gépet talajszintre. Ez utóbbitól borsózik a hátam, mert utálok hason feküdni. :)
Ha viszont a jó oldalát nézem a dolognak, akkor azt mondhatom, hogy van két beszoktatott ölyvem! És ez a lényeg.









További ölyv harcok:

http://szaboendrefotonaploja.blogspot.hu/2011/03/marciusi-ho.html

http://szaboendrefotonaploja.blogspot.hu/2011/11/az-erosebb-joga.html