Jó néhány képem a veszélyhelyzet idején készült, amikor a kijárási korlátozás miatt el sem lett volna szabad hagynom a lakhelyemet. Világéletemben tiszteltem és betartottam a törvényeket, rendeleteket, de vidéken élő természetfotós lévén nem tudtam hétszámra otthon maradni, amikor mások és önmagam veszélyeztetése nélkül pár perc alatt kijuthattam fényképezni az erdőbe. Igazából ez nem is lehetett kategorikusan megtiltva, de azért volt némi lelkiismeret furdalásom a szökdösések alkalmával. Most ezekből a "szabályszegő" képeimből adok egy kis ízelítőt.
Még kora tavasszal sikerült szép tükörképes fotókat készítenem az itatómnál.
A virágzó repceföldön őzeket láttam.
A szokott kotorék idén sem maradt üres, a kölykök menetrendszerűen mutatták meg magukat. Csupán hárman lehettek.
A kölykök mintha nem is egy alomból származtak volna.
Az egyikük feltűnően világos bundát viselt, Szöszinek neveztem el.
Sajnos a kölykök nagyon hamar hagyták el a kotorékot, így nem sokáig figyelhettem az életüket.
Népes gyurgyalag kolónia érkezett a legelő menti területre és a földút mellett kerestek fészkelő helyet.
Egy frissen levágott lucernáson sok gémféle jelent meg. Pockokra vadásztak. Ugyanott fehér gólyák is gyülekeztek, amint megtudtam, ezek pár nélküli, ún. kajtár gólyák lehettek.
Amikor már enyhítették a vidékiekre vonatkozó szabályokat, még a Hortobágyra is ellátogattam, ahol egy vércsés lesből fotóztam a madarakat. A vörös vércsék látványos jeleneteket rendeztek.
Igazából a kék vércsék érdekeltek, de ők inkább csak üldögéltek.
Váratlan vendégként szalakóták érkeztek és ők igazán kitettek magukért.
Ezzel bevallani valóm végére értem. Remélem, nem lesz újabb járvány, újabb tilalom és többé nem kell rossz lelkiismerettel járnom a természetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése