KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2019. április 30., kedd

Kakukkolás/kakukkozás

Hurrá, hurrá! Fesztivál van a lelkemben! Régi tervem vált valóra. 
Minden tavasszal hallom, látom a kakukkokat, de eddig csak távoli, rossz képeket tudtam készíteni róluk. Tavaly V. I. fotóstárs önzetlenül közzétette a módszerét, amellyel gyönyörű közelképeket készített erről a szép, de fölöttébb óvatos madárról. A hangjával csalta közelre. 
Egyszer korábban én láttam el tanácsokkal a kollégát róka fotózással kapcsolatban, vettem hát a bátorságot és ráírtam. Készségesen elküldte a hangokat. 
Másnap már ki is próbáltam: lessátorból próbálkoztam. A kakukkok jól reagáltak, közelebb is jöttek, ide-oda repkedtek felettem, de a beszálló ág helyett a közeli fákra telepedtek.
Aha, rossz a terep! Olyan kell, ahol a nincsenek magas fák. Újabb hely, újabb próbálkozás, újabb kudarc. Végül találtam egy jónak ígérkező bokros helyet. Kitettem egy hosszú faágat, amelyet reggelenként szépen ért a fény és amely mögött távolabbi fák adtak elfogadható hátteret, leshelyként egy álcahálót feszítettem ki a bokrok között. Persze mindez nem ment észrevétlenül, valószínűleg a kakukkok is kifigyelték ügyetlenkedésemet, mert aztán hiába töltöttem több alkalommal órákat a hívogatásukkal, rám sem hederítettek. Talán majd a nyár végén! - vigasztaltam magam, de akkor sem jártam sikerrel. Kénytelen voltam tudomásul venni, hogy dicstelenül ért véget számomra a tavalyi kakukk szezon.
Idén előrelátóbb voltam. A kakukkok még el sem indultak afrikai telelő helyükről, én már a régi lest javítgattam. Helyreállítottam a kidőlt beszállót és lenyesegettem a környező cserjék, bokrok magasra nőtt ágait és így felkészülten vártam a madarakat.  Néhány napja hallottam meg az első kakukkolást a környéken. Most, vagy soha! - gondoltam. Az első kiülés másfél óráig tartott, az eső zavart haza. Tegnap egy órai üldögélés, hívogatás után földmérők jöttek a cölöpjeikkel és kalapácsaikkal, úgyhogy én mentem.
Ma reggel biztató napsütésben vackoltam el magam és harmadszorra kezdtem el kakukkolni. Egy madár válaszolgatott távolról, nem túl lelkesen. Egy órán át ment ez a párbeszéd, de a távolság megmaradt köztünk. Közben el-elborult az ég. Már-már elfogott a kétség, amikor a hangot közeledni hallottam és berepült a kakukk, még hozzá egyenesen a beszálló ág hegyére!


Éppen csak rá tudtam közelíteni, máris szárnyat bontott.



De nem szállt el, folyamatosan kakukkolva körberepült, majd visszaült.


Nagy hangzavar volt, egyszerre szólt az élő és a "műkakukk".


A valódi madár egy-két perc után ismét tett egy kört, de visszajött.


Hiába kereste nem létező fajtársát, ezért ismét szárnyra kapott, de a hang visszacsábította.



Néhány pillanatig maradt csak nyugton, kezdett gyanút fogni, de azért tett még egy próbát, ...


... mielőtt végleg feladta a keresgélést.


Visszatelepedett távoli törzshelyére, a hangja már onnan szólt. Nekem is elég volt ennyi, felszedtem a sátorfámat. A vágyott képek megszerzésénél is nagyobb örömmel töltött el a tudat, hogy a munkám nem volt hiábavaló.  Annyi szokványos, már-már unalmas fotózás után végre valami friss, pezsdítő, új élmény ért, és ami a legfőbb: saját erőből.

4 megjegyzés:

  1. Gratulálok a sikerhez és a remek képekhez! Üdvözlettel:Völgyi István

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm a segítségét! Üdvözletem küldöm.

      Törlés
  2. Alber Istvánnál láttam a kommented, és örülök, hogy megismerhettem a fotóblogod.
    Ezek a kakukkos fotók káprázatosak, még nem láttam ilyen, szépségben a kakukkot. :)
    Amikor a közelünkben hallom a kakukk énekét, biztosan tudom, hogy itt a tavasz. Egyébként kicsit messzebb van tőlünk a magas fák erdeje, gondolom a kakukk csak azért jött erre, hogy itt a házak kertjében is fészket keres, ahova becsempészheti a tojásait. A csalafintasága ellenére nagyon szeretem a hangját, sok-sok erdei túrákon kísért már el engem, és valamiért hiányzik ez a különleges hang, ritkán hallom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy rátaláltál a blogomra. Régi vágyam volt, hogy becsaljam a kakukkot. Én is szeretem a hangját. Ha hihetek a hiedelemnek, akkor sokáig fogok élni, mert olyan sokszor hallom.

      Törlés