KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. május 17., kedd

Pünkösdi királyság

A kis rókák szezonjának dandárjába értünk és eddig még csak magányos kicsikéket tudtam fotózni. Az időjárás sem kedvezett, esős, szeles, hideg, egyszóval kellemetlen arcát mutatta. Talán fáznak a kölykök, azért nem hagyják el a kotorékot? Vagy már odébb is álltak?  Amikor a fotós órákon át hiába várakozik, akkor mindenféle elméleteket gyárt, vadabbnál vadabb ötletek merülnek fel benne a sikertelenség magyarázatául. Aki nem elég kitartó, az ennyi kudarc után már feladja. No, de engem más fából faragtak! 
Pünkösd hétfő fagypont körüli hőmérsékletet, de végre napsütést hozott. Korán kiültem a kotorékhoz. A metsző szél átfújt a ruhámon és a kezem is elgémberedett. Magányomat két fiatal suta törte meg. A nádasból kerültek elő.



Játékos kedvükben úgy tettek, mintha öklelőzni akarnának, de végül összecsapás nélkül elvágtattak.


Kis idő múltán egy másik suta bukkant elő a nap felőli oldalon. 


Jól mutatott a reggeli fényben. Észrevett, de nem hitt a szemének: ember ülne itt ily korai órán?


Lassan vonult el a lekaszált  parcellán és közben állandóan szemmel tartott. Ő az árnyékban, előtte, mögötte szépen megvilágított füvek, gazok. Nem is tudta, hogy milyen jó helyet választott! 


Örvendetesen jó kezdés! - ismertem el. Csak ilyen legyen a folytatás is!
Hallgattam a kakukkokat, néztem, amint párosával repültek el felettem, hogy más madarak fészkébe tojást csempésszenek. Jó képhez túl messze voltak, nem kapkodtam utánuk. Egy légi harc láttán mégis felemeltem a gépet: dolmányos varjak támadtak egy ölyvet.


Egy óra múlva aztán végre megjelent egy vöröske, ismét egyedül!


Kisvártatva egy közelebbi lyukból került elő. Ugyanő, vagy a testvérkéje? Ki tudja, hiszen olyan egyformák. Egy portrét azért megérdemelt.


Hamarosan ismét egyedül maradtam. Ennyi volt a rókákból, a semminél alig több. Nem vártam tovább. Kétségeim csak növekedtek: lehet, hogy tényleg csak egy-két kölyök van?
Délután eszembe jutott, hogy talán etetnem kéne az itt maradottakat, nehogy még ők is elhagyják a kotorékot.
Vittem a kutyakaját és persze a fényképezőgépet is, hátha... És valóban, alig hittem a szememnek: kint játszottak a kölykök! Nem egy, nem is kettő, nyolcan-tízen lehettek! 
Gyorsan bekúsztam a fedezékhez és fotóztam, fotóztam, amíg csak tartott a játszadozás.

Csődület
Megszeppenve
Csíp az ugráló apró nép!
Unatkozó
Még mindig csípnek!
Szájtáti
Van ott lent valaki?
Morcos
Mondd, mi bánt?
Kettőzött figyelem
Ki erre, ki arra
Ne bánts, megadom magam!
Megvagy!
Ketten
Hárman
Szembenézők
Eltérő érdeklődés
Gúla gyakorlat
Tíz kölyök róka egy kotorékban! Hihetetlen. Úgy látszik, hogy az önfeledt játékhoz a délutáni melegebb időre vártak a kis csibészek? Mindenesetre ez a mozgalmas pünkösdi fotózás maga volt a csoda. Király, sőt KIRÁLYSÁG!
Ráadásul ma reggel sikerült megvalósítanom azt a tervemet is, hogy távműködtetett géppel, nagylátószögű objektívvel készíthessek képeket a kajával odacsalogatott kölykökről és a környezetükről. Eképpen:


A sok teleobjektívvel készült fotóm után üdítő változatosságot jelent nekem ez a kép.


Sok munkát fektettem az idei rókakölykös tervembe és nagyon örülök, hogy maradéktalanul sikerült megvalósítanom. Királynak érzem magam. Ha nem is egy évre, de egy kis időre. Pillanatnyilag elteltem ugyan a kis rókákkal, de egy hét múlva szívesen megnézném, mennyit nőttek? Csak maradjanak még!

9 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm Róbert, talán nem vallok vele szégyent.

      Törlés
  2. Szia, Facebook csoportban bukkantam rád. Csodálatosak a képek és zebálnivalók a kis rókák. Nagy vágyam rókát, baglyot és borzot találni a természetben és így lefotózni, de eddig nem sikerült soha sehol sem találni. Nem (csak) a fotózás a művészet, hanem már maga a megtalálás és a rengeteg türelem, várakozás.
    üdv
    http://utazasbolond.blogspot.de/
    vagy
    http://egynapegyfoto.blogspot.de/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Flögi! Megtisztelő a blogomnak szentelt figyelmed és kedvező véleményed. Nyilvánvaló, hogy egy jó fotóban rengeteg munka testesül meg és egyben ez adja a fotózás örömét, élményét is. Az ember azt becsüli, amiért megdolgozott. Remélem a vágyad mielőbb teljesül, talán kaphatsz hozzá ötleteket a blogomból. Belenéztem a te blogodba is. Szép munka. Bevallom, én a legkülönlegesebb emberi építménynél is többre tartom a természet bármely teremtményét.
      Szép fényeket és élményeket kívánok az utazásaidhoz!

      Törlés
  3. Üdv! Természetesen jók a képeid (mint mindig) és irigykedem (mint mindig), csak egy apró gondolat: nem gondoltál még rá, hogy video üzemmódba állítsd a gépet? Ja és nem tudom, mi ez a volcrift-dolog, comad2 (azelőtt csak comad) volnék a fórumról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv Comad Komám! Miért használsz álnevet? :) Köszönöm az értékelésedet. Nem szeretek felváltva fotózni és videózni. Ha még itt lesznek, majd kiülök egy kis kamerával. Csak maradjanak!

      Törlés
  4. Gratulálok, nagyon szépek! Na ugye, nem vitte el őket a kánya. Igazi élmény egy ilyen népes társaságot fotózni.
    Üdv, József

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a gratulációt és a hozzászólásodat József. Tegnap csak öt mutatkozott. Sosem tudom, hányadán állok velük: kiszökdösnek, fogyatkoznak, vagy csak lustálkodik a többi? Remélem, még láthatom őket. Majd kiderül...

      Törlés