KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2016. március 16., szerda

Hiányzó madarak

Idén sok a belvíz mindenfelé, a vízi madaraknak terített asztalt kínálnak a pocsolyák  és kiöntések. A turai határban is rengeteg a víz, de madarakat még nem látok. Vajon merre járnak? Megjöttek már egyáltalán, vagy még várni kell rájuk? Keresem őket hajnalban,...


... délelőtt, ...


... délben...


és alkonyatkor.


A minap autóba ültem és a Jászságba látogattam, felkerestem azokat a helyeket, ahol néhány éve jókat fotóztam. Egyetlen helyre akadtam útközben, ahol néhány kócsag táplálkozott.


Túlságosan távoliak, lesz ennél jobb alkalmam! - legyintettem és tovább autóztam. De nem így történt. Bármerre jártam, sok vizet és egyetlen madarat sem találtam. Órák múlva vissza kellett térnem a kócsagos tavacskához. Akkorra viszont már alacsonyan járt a Nap, a szép fényekben az a néhány árva gém is jól mutatott.


Sőt, egyre jobban, amint múlt az idő.


Elhatároztam, hogy megvárom a naplementét, a vörösödő fényeket. Jól döntöttem.


Egy kócsagot addig szuggeráltam, amíg besétált az aranyhídba.


Itt talán még szebb a mozdulata.


Mondanom sem kell, elégedett voltam ezzel a délutánnal. Még jobb lesz itt, ha a partfutók is felfedezik majd a helyet. 
A mai szép napsütésben ismét Turán próbálkoztam. A tegnapi ünnepen sok eső esett, a pocsolyák még nagyobbak lettek.


A szőkülő fűzfa kedvére nézegetheti magát a tükörben.


A vizenyős réten madarak helyett őzekkel találkoztam.


Egy barkás agancsú bak talán már tisztítani akarta a fejdíszét, mert egy gallynál vakargatta a homlokát.


Nemsokára egy másik hím állat is csatlakozott hozzá. 


Úgy tűnt, mintha össze akartak volna ugrani, pedig csak közösen vakaróztak.


Kár, hogy a víz miatt nem tudtam közelebb lopózni hozzájuk. Miután az őzek békésen odébbálltak, én még felsétáltam a repcével bevetett dombra. A hajlat mögött négy őzbak legelészett. Bár a szél nem árult el, mégis gyanút fogva figyeltek.


Reménykedtem, hogy felém indulnak meg, de ehelyett a biztos rejteket adó nádashoz tartottak.


Itt tartok most: mindenütt ígéretes vizek, de mit érnek, ha madár se jár feléjük?  

8 megjegyzés:

  1. Csodaszép fotók Endre! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a figyelmedet és a gratulációt Jenő!

      Törlés
  2. Elégedett is lehetsz ezzel a délutánnal, mert szép képek sikerültek.
    Felénk ilyesmi mint belvíz nincs, mert hegyvidéken lakom. Ezért kérdem, hogy mennyi ideig szoktak ezek a belvizek megmaradni, van bennük hal vagy ilyesmi ennivaló a vízimadaraknak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves Erzsébet. Az időjárástól függ, de hetekig megmaradnak a belvizek, ha lassan zsugorodnak is. Hal nincs, de béka és rovarok bőven teremnek bennük.

      Törlés
  3. A türelem aranyhidat teremt : Nagyon megérte várakozni. A szinte már vörösbe hajló alkonyati fotóid tetszenek a legjobban evvől a sorozatból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedvező véleményedet Miklós. Azóta már kevés a víz, nagyra nőtt a sás és egy madár sem jár ott. Örülök, hogy kivártam a kedvező pillanatot.

      Törlés