KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. október 21., kedd

Őszi egyveleg

Ragyogó őszi időjárásnak örülhettünk a hétvégén. Igaz, hogy megint hiába próbálkoztunk dámbikát fotózni és a szelíd rókalány is eltűnt a környékről, immár végérvényesen. Egy fotózással egybekötött délutáni kirándulás a Dunakanyarba azonban minden veszteségünkért kárpótolt. Éppen jókor értünk a Visegrád alatti kilátóhelyhez, éppen akkor, amikor a vakító napfény végigömlött a nagy folyó vízén.


Az erdei pihenő körül már színesedő levelek jelezték a közeledő lombhullást. Áprily gyönyörű sorai jutottak eszembe: " Bükkök smaragd színét erezve fent az első pár vörös folt megjelent..."


A kis patak kiszélesedő öblének vízén a lebegő sárgult levelek és az ég tükröződése most is megérintett.


Mint ahogyan a patak kőágyában fennakadt levelek felett átzuhogó víz látványa is kattogtatásra késztetett.


Sok hasonló képet készítettem már ugyanitt a korábbi években, de ezt most sem hagyhattam ki.


A vízesés alatti tavacskában kisebb-nagyobb buborékok keletkeztek és pattantak szét a nagy kavargásban.


Ez juttatta eszembe egy korábbi képemet: az erjedő cefréből idővel testet-lelket melengető finom pálinka lesz a hosszú téli beszélgetésekhez. ( Így legalább ezt a fotót is elsüthettem.)


És a vadszőlő vörös leveleinek láttán sem tudtam ellenállni újabb "mázolmányok" készítésének.


Tudom, ezek a fotóim már nem újdonságok, sokszor alkalmazott rutin felvételek, számomra mégis szórakoztatóak és remélem, másokat sem fognak untatni.
A hétvége azért régen remélt képekkel is szolgált, melyeket a szarvasok szolgáltattak. Szép számban és viszonylag jó fényben mutatták meg magukat, sőt a bikák még egy-két megkésett bőgést is bemutattak.



Az alábbi képnek örülök leginkább. Még címet is adtam neki.

Idill
Bizony jó volt kihasználni ezt a napfényes hétvégét, mert nyakunkon az ősz csúnyábbik fajtája hideggel, széllel, esővel, amikor már jobb a szobában emlékezni az elmúlt szépségekre.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép fotók , gratulálok .

    VálaszTörlés
  2. Bizony szép ez az őszi sorozatod. Az utolsó szerintem is idillikus, örülhetsz neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megnézted és értékelted. Az utolsót az eddigi legjobb szarvasos képemként tartom számon.

      Törlés