KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. október 28., kedd

Mű-barcogás

Tegnap ismét szarvasozni voltunk Józsival. A hétvégi óraállítás vagy minket zavart meg, vagy a szarvasokat (!), tény, hogy már kint legelészett egy kisebb csorda, amikor a tisztáshoz értünk. Természetesen elriadtak. Elkedvetlenedtünk, mert az elijedt állatok már nem jönnek vissza. Persze bíztunk abban, hogy majd újak is belátogatnak, tehát elhelyezkedtünk a széna bálák fedezékében és vártuk a jó szerencsét.
Nemsokára kióvakodott egy tehén, majd a borja és követte őket egy fiatal bika is. Békésen legelésztek, de semmi különös nem történt a következő fél órában. Csak a három állat tartózkodott a réten.


Már erősen esteledett, amikor a távolban felbukkant egy fiatal dám bika.


Már előző alkalommal is láttam dámot a gímek legelőjén, az egy komolyabb bika volt és barcogott is rendesen, de éppen csak megmutatta magát és máris elrohant szerelmet keresni.


Nos, a mostani kisebb bika sem akart sokáig maradni. Nem hangoskodott, csapkodott egy kicsit a lapátjával, majd elvonult a domb mögé, úgy, hogy nem is láttuk.
Mit tehetnék? Bevillant, hogy a telefonom zenetárában dám hang is van. Nosza, gyorsan kikerestem és elindítottam. Próba - szerencse! Gyengécske ugyan ez a barcogás, de mégis felkapták rá a fejüket a gímek és a dám is jól reagált. Előjött a domb mögül és futva közeledett, túl gyorsan ahhoz, hogy bemozdulatlan képeket csinálhassunk a szürkületben. Félúton szerencsénkre megállt és fülelt.


Azért még így is messze volt, a képet érdemes kinagyítani.


Aztán újra nekilódult. Egyenesen felénk. Közben a telefonom lecsúszott a térdemről, a földre esett és így a mozgósító hang elhalkult. Talán ezért történt, hogy a bika nem ugrott be hozzánk. Elkanyarodott és tőlünk jobbra úgy húsz méterrel torpant csak meg újra. 


Nem értette, hogy mi is van ezzel a halk barcogással? Időzött még egy pár pillanatot...


... aztán megiramodott, hogy valódi társakat és élményeket találjon. Eltűnt az erdőben, többé nem láttuk.
Közben a gímek is eloldalogtak, talán idegesítette őket a másik faj hangoskodása. 
Elégedetten néztünk össze Józsival. Jó kis kalandban volt részünk. Hihetetlen, hogy a hitvány mű-barcogás mennyire megtévesztette a szerelemre vágyó fiatal állatot! Legalább kétszáz méterről sikerült a közelünkbe csábítani. Ezek szerint a telefon dám bikák behívására is alkalmazható. Másoknak is ajánlom.

2 megjegyzés:

  1. Nekem is sikerült már madarakat becsapni telefonnal...:-)
    Jó hogy eszedbe jutott ez a csel, tényleg szép fotókat tudtatok csinálni a segítségével. Az ötödik és a hetedik kép tetszik a legjobban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még most is hitetlenkedve gondolok a dologra és örülök, hogy sikerült a megtévesztés. És annak is, hogy tetszenek neked a képek!

      Törlés