KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. szeptember 28., vasárnap

Ilyen nincs! (És mégis van!)

Ki ne szeretne szabadon élő felnőtt rókát fényképezni, persze kellően közelről? Sokáig úgy tartottam, hogy erre akkor lesz majd esélyem, ha a sors egy vak, süket és szaglását vesztett alannyal hoz össze. És íme, most itt van ez az ép és egészséges gyönyörű horányi rókalány, aki nem menekül el az emberek elől, hanem szinte keresi a társaságukat. Leginkább akkor, ha István, amatőr rókaszakértő szomszédom is közöttük van. Hetekkel ezelőtt ismerkedtek össze és kedvelték meg egymást némi kívánatos húsos falatkák közbejöttével.
Szombaton reggel ismét kiültünk Tamással rókát lesni. Két órán át nyoma sem volt a "kislánynak", amíg István váratlanul meg nem érkezett és meg nem mutatta, hogy éppen hol vadászik a kicsike. Ezúttal a környezetre sem panaszkodhattunk...









A közös vadászatnak egy közeledő dunai sárkányhajó dobolása vetett véget, bizonyítva, hogy a róka nem süket. :)
Estefelé hárman vártuk a kis vöröst a területén. Nem rejtőzködtünk, sőt hangosan beszélgettünk, hogy felkeltsük a figyelmét. Biztos vagyok benne, hogy Istvánhoz hamar kijött volna, de hát idegen elemekként Tamás és én is ott voltunk. Már enyhe alkonyatban került csak elő, amikor az élelmiszer raktárát érezte veszélyben. Odalopakodott, ...


... kikaparta a kaját, elvitte a bokrok alá és elásta. Aztán vissza a következő falatért, azt meg a kocsinyomban földelte el és így tovább, amíg el nem szállította az összes tartalékot. A sötétedés miatt gyors mozdulatait már nem tudtam elkapni, de sokszor megállt, fülelt és így olyan közelképeket sikerült csinálnom, melyekre régóta vágytam. Kár, hogy "ISO rettenetes" érzékenység kellett hozzá.







Talán a sötétedés miatt tűntünk bizalomgerjesztőbbnek, de a róka valósággal felengedett, már-már azt mondanám, hogy élvezte a társaságunkat. Játékos mozdulatokkal szaladgált köztünk, mint a kutya, amikor jókedvében örömrohanást csinál a gazdái körül. Nem győztünk csodálkozni.
Természetesen a ma reggelt sem hagyhattuk ki. A rókánk az esti mulatozás után későn és nyűgösen jelent meg. Egyenesen a kajához ment, szinte az összes húsgombócot a szájába vette és beszaladt velük a parti bozótba. István nélkül vége is lett volna a fotózásnak, de ő valahogy most is felfedezte a ravaszdi átmeneti búvóhelyét, sőt elő is csalogatta onnan.





A jutalomfalat átvétele után aztán ismét eltűnt a mi szeszélyes róka-primadonnánk. Sokáig nem került elő. Várakozás közben szó esett a fára mászatásról. Próbáljuk meg! - volt az egyhangú döntés. Berendeztük a "színpadot", kitettük a csalit, a nyílt téren mindenféle álcázás nélkül leültünk a székeinkre és már csak a főszereplőre vártunk. Mivel az nem jött, István kocsiba ült és "érte ment". Negyed óra múltán Tamással együtt hitetlenkedve láttuk, hogy István úgy ötszáz méter távolságból szép komótosan bekíséri a rókát a helyszín közelébe.
A szagnyom a fákhoz vezette a vöröskét és hajszál ( illetve egyetlen ugrás ) híján létrejött a nagy mutatvány.



Talán, ha éhes lett volna a róka..., de hát jóllakattuk az előző nap. Nem baj, így is nagyszerű produkció volt!
Az egész hétvége élményeiért köszönet illeti Istvánt és a mi szépséges fotómodellünket.

14 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. 100-400-as obi, a távoliak 400-on, a portrék 200 körül.

      Törlés
  2. Na, egy ilyen medve kéne nekem is, mármint ilyen szelíd.:-) Remekül szórakoztatok a kis modellel, már előre látom a szép téli rókás havas fotóidat.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kívánom, hogy legyen egy szelíd medvéd, de addig is kerüld ki a vadakat! :) Egyébként a vesémbe látsz, szurkolok, hogy a rókánk hosszú életű legyen, hó meg csak lesz valamikor és akkor összejöhet a szép fotó...

      Törlés
  3. Remek modellt fogtál ki. Igazán gyönyörű képek sikerültek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen modellel könnyű, de így is köszönöm kedves soraidat.

      Törlés
  4. Régen néztem bele fotónaplódba, és most egyből csodálatos felvételekben gyönyörködhettem a rókakislányról!
    Gratulálok Endre! Majd lehet, hogy küldök e-mail-en néhány állatfotót, persze nem ilyeneket, csak ami tőlem telik...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, már nagyon hiányoltalak. Köszönöm, hogy újra benéztél hozzám és a gratulációdat is! Várom a fotóidat. Viszlát pénteken, remélem, találkozunk!

      Törlés
  5. Az ugrós rókás résznél már nem bírtam tovább magamba fojtani az irigységemet, így el kell panaszoljam ! :)
    Micsoda mázli egy ilyen modell róka ! Hajrá !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, mázli a javából! :) (Néha nekem is lehet szerencsém!) Egy hétig nem voltam itthon és pillanatnyilag azt sem tudom, hogy megvan-e még a modellünk, de keresni fogom vele az újabb találkozást.

      Törlés
  6. Kedves Papa! Az ugró róka portréja nagyon jól sikerült.
    Luca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Luca, nagyon kedves tőled, hogy megnézted és örülök, hogy tetszett!

      Törlés
  7. Kedves Endre! A szerencse nem vak, azt pártolja, aki tesz is érte! Gyönyörűek a felvételek, a modell úgyszintén! Szívből gratulálok, és várom -sokunkkal együtt- azújabb "szerencsés alkalmat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Ismeretlen! Köszönöm a gratulációt és a dicséretet. Legyen máskor is szerencsém! Önhöz is...

      Törlés