KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. május 6., kedd

Találkozások

Az elmúlt héten, még a nagy esők előtt áttelepítettem a lesemet egy ígéretesebb környékre. A felázott utak miatt most már csak gyalogszerrel tudom megközelíteni. Tegnap ellenőrzésre indultam és a kis gépet a nyakamba akasztottam a biztonság kedvéért. Nem helyettesítheti ugyan a nagyot, de mégis jó, ha velem van...
A lesnél mindent rendben találtam, bár a kívánatos madár ottlétére sajnos semmi nem utalt. Tudhatnám már vén fejjel, hogy a beszokás nem megy olyan könnyen, ahogyan azt Móricka elképzeli, de azért mindig reménykedem. 
A patak melletti úton hirtelen felbukkant egy róka és éppen felém tartott. Gyorsan lekuporodtam a növényzet fedezékében. A koma leült és vakarózni kezdett.


Miközben a közeledését vártam, már átkoztam magam, hogy nem a nagy gépet hoztam magammal.
Jött is a róka, de úgy tíz méternyire megtorpant. Gyanút fogott.


Gyors iramodással a merőleges útra tért, aztán tisztes távolságban megállapodott.


A repce felől hallhatott valamit, mert erősen figyelt, tétovázott, majd mégis inkább leheveredett. Ráérősen napozott, valósággal húzta az időt. Hosszú percek teltek el eseménytelenül és nekem már minden porcikám sajgott a kuporgó helyzetben, de nem akartam elriasztani, tehát csak óvatosan mozdultam. 
Végül bevette magát a gabonába, hogy visszatérjen a náddal benőtt patakmederhez.


Megkönnyebbülten egyenesedtem fel és gondoltam, megnézem, merre tart a róka?  Átmentem a hídon és vártam. Jól számítottam, mert a túloldalon csakhamar feltűnt a vörös bunda. Szinte ki sem látszott a magas fűből. Ekkor vettem észre a nyulat, amely éppen akkor ugrott ki a patak felől és a róka irányába indult.
Mi lesz, ha találkoznak? - vártam izgatottan a fejleményeket. 
Nos, az történt, amit senki sem várt volna, bár csaknem összeütköztek...


....a róka nem ugrott rá a nyuszira...


...az meg sem ijedt, hanem mindketten békésen poroszkálva mentek tovább az útjukra. Ha nem magam látom, talán el sem hiszem!
A nyulak tudnak ilyen meglepő dolgokat művelni. A múltkor egy töltésen autóztam, amikor egy vak(merő) nyúl szinte oldalba támadott.


Ma reggel a leshez menet már készenlétben tartottam a fényképezőgépemet. Szinte meg sem lepődtem, hogy a parlagon maradt szántóföldön megpillantottam a rókát. Feküdt, mintha vadászott volna. És csakugyan, tőle tíz méternyire három őz fejét is felfedeztem a fű felett. Nocsak, tegnap nem kellett a nyúl, ma meg már őzpecsenyére fáj a fogad? - mosolyodtam el a feltételezésemen.
Eszembe ötlött, hogy megpróbálkozzam cincogással közelebb csalni. Fel is kapta a fejét a hangra.


Bár árnyékban ültem, neki meg a szemébe sütött a nap, mégis gyanút fogott és odébbállt, de mint régi ismerősre, úgy nézett vissza rám. :)


Na, akkor nézzük az őzeket! A suta már észrevett és felállt.


Gyanakodva vizsgálgatott és mint aki nem hisz a szemének, közeledett.




A két bak, egy fiatalka és egy idősebb, szintén megnéztek maguknak.



A suta ezalatt eldöntötte, hogy az ismeretlen valami egy kuporgó ember lehet és jobb lesz tőle minél messzebb kerülni. Elrobogott a még tétovázó hímek előtt, ...


... mire persze azok is nyakukba szedték a lábukat.




Némelyik képet vágnom kellett az arányok miatt, de talán nem ártott.



Noha a lesnél még mindig semmi biztató fejlemény, gyalogos megközelítése érdekes találkozásokra adott alkalmat. Úgy mellesleg egy vadgerle is megmutatta magát.



2 megjegyzés:

  1. Ez a nyúl tudhatott valamit, mint Rémusz bácsi meséiben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már rég hallgattam mesét, majd elmondod, hogy mit tudhatott?

      Törlés