KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2014. május 21., szerda

Bankák esti fényben

Cs. Lacival való ismeretségemet az évekkel ezelőtti házi bankáimnak köszönhetem. A mostaniak hírére is rögtön autóba ült és így esett, hogy a társaságában terven felül ismét meglátogattam a talált odút a szigeten.
Volt bennem némi bizonytalanság, hogy vajon találunk-e még ott lakókat, de szerencsénkre két kandikáló fióka várt bennünket a helyszínen. Megnyugodtam, hogy Laci nem hiába vállalt ekkora utat. A madarak kitettek magukért. Nemcsak a banka járt szorgalmasan, hanem a gyurgyalagok is nagyon aktívak voltak, bőven szolgáltattak fotótémát. A délelőtt számomra nem hozott újdonságot, szinte ugyanolyan képeket lőttem, mint korábban. Ebédszünetben egy frissen kirepült kis bankát láttunk az úton. Ugye-ugye, hogy nem halogathattuk a fotózást? Délután a napsütést már felhősödés zavarta, pár csepp esőt is kaptunk. A fiókák a bejáratnál tolakodtak. Egyszerre csak kettő fért oda, de mindegyik enni akart. A legerősebbet addig-addig tuszkolták hátulról, hogy kénytelen volt előre menekülni és végül ő is kirepült. Sokszor hosszú időre elborult, de a hegyeknél még sütött a nap, úgyhogy reménykedtünk. Laci felfigyelt a szemünk láttára kirepült fióka kéregető hangjára. Valahol mögöttünk lehetett. Egyszer megpillantottam, amint odébb repült. Ő is várta még az etetést. Na, ezt a jelenetet volna jó még lefényképezni és lehetőleg jó fényben! 
Az persze csak vágyálom! Nekem nincs olyan szerencsém. - mondatták velem az eddigi negatív tapasztalataim.
Este hat óra tájban már alakultak a fények. Így még az odús képek is jobban mutattak.





Megint jött egy felhő, mi meg rádöbbentünk, hogy lassan mennünk kéne. A kártyámon már alig maradt hely.
És ekkor a kis banka, megunván, hogy távolabb hiába kéreget, beült a beszállóra. Éppen, ahogyan elképzeltem.


Eszeveszett kapkodásban cseréltem kártyát, mert a fények is kezdtek visszatérni, a kaja meg bármikor érkezhet!


Már jött is a felnőtt banka és leült a fióka mellé. Puff neki! A fókuszpontot már nem volt időm átállítani, szűk lett a kép, ELSZÚRTAM!


A méreg evett meg, hogy ilyen elemi hibát vétettem! A sorozat képei csak vágással menthetők.


A kaját közben az odúlakók egyike kapta, a mama (vagy a papa) elrepült, de legalább a kicsi nyugodtan ült a helyén.
Lesz-e újabb esélyem? - latolgattam. És a fény vajon marad-e? Csupa izgalom az élet! 
Ezúttal kegyes volt hozzám a sors ( de lehet, hogy csak Laci miatt ), mert az elképzelt jelenet ezúttal a valóságban is megtörtént.









A kis banka a kukaccal a begyében egyedül maradt és meglepő dolgot művelt: mintha csak vissza akart volna bújni az odúba, felkúszott az oldalán, de aztán mégis megült a tetején.



Megvártunk még egy beszállást, aztán szedelőzködni kezdtünk.


Este hét óra volt. A kis banka akkor repült csak el, amikor kiléptem a sátorból. Kettő frissen kirepült fiókáról biztosan tudunk, az odúban meg még legalább két másik maradt. 
Szerencsés és élményekkel teli napot könyvelhettünk el Lacival. Azt hiszem, barátaim, a búbosbankák mostanra már mindent megmutattak a szépségükből. Hálás vagyok ezért nekik és a jó sorsomnak.

14 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm Erzsébet. Ezzel már én magam is tökéletesen elégedett vagyok.

      Törlés
  2. Csodálatos sorozat, jó érzés volt végignézni. Kicsit odaképzeltem magam a természetbe.Köszönet érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy benéztél. Látogass el ide máskor is, a jobb oldalon található címkék segítségével válogathatsz a témák közül.

      Törlés
  3. Na igen, jó fényben, jó időben, jó rekeszben. :))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek a fotók! Tökéletesek a fények!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a jó véleményedet, valóban szerencsém volt a késői fényekkel.

      Törlés
  5. Hihetetlenül csodálatos sorozat!
    Azt hiszem, ha tovább lapozom a blogod (amit megteszek), akkor minden bejegyzéshez csak ugyanazt tudom írni, mert nincs szókincs, amivel másképpen kifejezhetném ezt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Flögi! Elragadtatásod jól esik, ugyanakkor zavarba ejt. Valóban ilyen jó a blogom?! :)

      Törlés
    2. Valóban! Teljesen fotómániás vagyok, szinte kamera nélkül már ki sem teszem a lábam otthonról. De valószínűleg minden megerőltetésem ellenére, nincsen bennem tehetség. Járjuk a természetet, figyelünk, de még sem látunk ilyeneket és ha meg mégis, nem igazán sikerült úgy a fotó, ahogyan szeretném. Minden fotós, aki ilyen nagyot alkot, számomra példakép és valahol növeli bennem a kitartást is, hogy ne adjam fel, ismét útnak induljak, keresgéljek. Ehhez hozzá kell tennem, képtelen vagyok felkelni korán, egy héten általában csak egy nap van, amikor kialhatom magam és akkor szükségem van 12 óra alvásra, meghalnék, ha 3-kor kellene felkelnem és azokból a fotókból nem sok lenne, mert kidőlnék ájultan a fényképezőgép mögül. Szóval, akiben ott van ez a kitartás, akaraterő, az nekem nagyon nagy ember. ;-) A fotók szuper minőségéről meg még nem is beszéltem. üdv

      Törlés
    3. Köszönöm kedves Flögi, elkényeztetsz a dicséreteiddel. :)

      Törlés
  6. A kísérő szöveggel még izgalmassá tetted a szépet. Éppen egy éve volt mostanság...

    VálaszTörlés