Egyedül az egerész ölyvek jelentenek mostanság némi izgalmat a lesezés egyhangúságában. Új vendég nincs, a cinkék és a verebek folyamatosan rohamozzák az etetőt. A szajkók, fakopáncsok már ritkábban néznek be, a fácánok is bekukkantanak néha. A karvaly látszólag eredménytelenül riogatja a kis énekeseket, de mostanában rossz szokást vett fel: a les tetejére ül, ahol persze nem tudom lefényképezni.
Szóval az ölyvek egyelőre nem sejtik, hogy a kis kunyhó üveg ablaka mögül lesem őket. A kitett hús kedvéért minden tartózkodás nélkül beülnek, fél óránál tovább még nem kellett várnom rájuk. Helyben falatoznak, de amint kiszabadítják a rögzítésből, azért elrepülnek vele egy biztonságosabbnak vélt helyre. Az öreg madár mellett egy fiatal is megjelenik, de az csak a közeli bokorról figyeli sipítozva, amint az öreg táplálkozik.
Ennek nem örülök, mert így sosem lesz civakodás! Abban reménykedem, hogy a kemény télben majd más, rivális madár is ideszokik.
 |
| Az öreg észreveszi a fiatal közeledtét... |
 |
| ... és védelmezi a zsákmányát. |
 |
| A fiatal a közelből figyel. |
 |
| Az öreg madár portréja. |
 |
| A húsdarab most már útra kész. |
 |
| A fiatal leszáll... |
 |
| ... és keresi a maradékot. Hiába. |
 |
| Az éhes fiatal. |
 |
| Ugyanő a másik beszállón. |
