Ez a június nem kényeztetett el. Mintha a természet helyre kívánta volna állítani az egyensúlyt, a rókakölyök fotózás élményzuhataga után most csak csurrant-cseppent a jóból. Hiába keltem jó párszor a Napnál is korábban, szinte nem láttam állatot a nagyra nőtt kukorica, gabona, elszáradt, de még lábon álló, rejtekadó repcetáblák környékén.
Az itatóm sem szállította a fotózni valókat. Órákat tölthettem kattintás nélkül a kunyhómban, nem jöttek inni a madarak. Nem szomjasak ilyen forró nyáridőben? Ez a fakopáncs csak kivétel volt.
A Galga szitakötői ugyan már a párosodásra készülődnek, de ezt a témát már többször kimerítettem.
Egy frissen szántott-boronált földön bíbicek szaladgáltak táplálékot keresve. Egy pár kép erejéig elszórakoztattak.
Távolabb feltűnt egy őz suta, amint a sűrű növényzetből a rétre készülődött kijönni.
Nagyon óvatos volt, talán a gidáját is hozta volna?
Fedezéket keresve közelebb lopóztam és vártam, hogy megmutassa magát. Amivel nem számoltam: a megriasztott bíbicek jajveszékelve csapongtak felettem, időnként egészen a közelembe röpülve és közhírré téve, hogy ember jár a réten.
Az árulkodó madarak miatt a suta gyanút fogott, meggondolta magát és eltűnt a sűrűben, pedig addigra már jó fél órán át vártam rá.
A Nap egyre magasabbra kúszott, a fények elveszítették a varázsukat. Hazafelé tartva eszembe jutott a magányos kuvik, amely az elhagyott kertészet épületében tanyázik. Arra vettem az irányt.
Már távolról láttam, hogy a kis bagoly kedvenc őrhelyén, a fóliasátrak lecsupaszított csővázai között üldögél.
Közeledtemre átült egy másik helyre...
... aztán még tovább, a felhalmozott beton panelek tetejére. Célba is vettem, de meglepve láttam a keresőben, hogy egy fiatal búbosbanka repked a kuvik körül.
Aztán jött egy másik és az is megtelepedett a betonon.
A kuvikot zavarhatta ez a nagy érdeklődés és ismét odébb repült. A fiatal bankák meg követték őt. Kuvik, mint pótmama? No, ilyet sem láttam még! Négy frissen kirepült csákányozó ült le a bagoly közelében. Azt már magam is tapasztaltam, hogy a nappali madarak gyűlölik és támadják a baglyokat, de itt szó sem lehetett ellenségeskedésről. Szegénykék meg lehettek zavarodva, talán tényleg a mamájukkal tévesztették őt össze? A magányos kuvik hirtelen családot kapott, ha csak átmenetileg is?
Az igazi mamájuk meg értetlenül figyelte, hogy csemetéi elpártoltak tőle.
Aztán persze mindnyájan eltűntek a szemem elől és ezzel vége szakadt ennek a furcsa találkozásnak. Gondolom, mindenki ment a maga dolgára. A kuvik a kuckójába, a banka család pedig víg, közös csákányozásra.
Lassan elmúlik ez a fukar június. Remélem júliusban már több élménynek örülhetek majd!
