Soha ilyen korán nem tértek még haza telelésükből a búbosbankák a környékünkre. Már egy hete meghallottam az első idei huppogást, aztán néhányszor láttam is egy zebracsíkos madarat a házak között átrepülni. Tegnap délelőtt a házból kilépve mit látok a tavalyi beszálló ágon? Hát persze, hogy egy kukacbányászt! Nem repült el jöttömre, nyugodtan üldögélt tovább. Mozdulatlanul álltam és figyeltem. Néha felpillantott az odúra, mintha onnan várná a párját. Öt perc után mennem kellett, így elriadt, de a látottakból azt reméltem, hogy nemrég hazatalált kedvenc madaraim már a tavalyi lakhelyüket vizsgálgatják.
Ebéd után folytatódott a történet: a banka (feltételezésem szerint a hím) ismét ott időzött a helyén.
Gyorsan magamhoz vettem a fényképezőgépet, hogy fotóval is dokumentálhassam az örvendetes eseményt. Az első fotó még messziről készült.
Egyre közelebb óvakodtam és kattintgattam.
Sajnos a közelebbi fotón már nem csak a belógó borostyán, hanem a szomszéd ház is bezavart.
A madárka eközben tollászkodni kezdett, ezt nem hagyhattam ki.
Közelebb már csak úgy kerülhettem, hogy a hátsó bejáraton át besurrantam az épületbe, amelynek ablaka fölött függ a tavaly fészekként szolgált deszka odú. Innen éppen a beszállóra láttam. Bentről úgy három méternyire közelítettem meg a kint várakozó madárkát. Problémát csupán a régi, acélkeretes szétszedhetetlen, évtizedek óta tisztítatlan, belülről is poros, dupla üvegű ablak jelentett, mert így mintha tejüvegen keresztül kellett volna fényképeznem. Minőségi képekre esélyem sem volt.
Banka úr többnyire türelmesen várakozott, mozdulatlanul gubbasztott, de aztán szépítkezni kezdett.
Ezután jóleső nyújtózkodás és bóbita borzolás következett.
Az ellenfényben szinte világított a fejdísze.
Néhány lépéssel odébb mozdulva más hátteret találtam: a szomszéd épület falára felfutott, száraz leveleit még megőrzött borostyánt.
Közben az odú felől halk motozást, kopogtatást hallottam, mintha "valaki" (nyilván a tojó) rendezgetett volna odabent. Banka úr néha felreppent a bejárathoz, mintha sürgette volna a párját, de az folytatta a nagytakarítást, így visszaült az ágra.
Az unalmas üldögélést újabb tollászkodás, majd látványos nyújtózás követte.
Ilyen szép jeleneteket csak ritkán látni, főleg ellenfényben.
Már vagy fél órája figyeltem a történteket. Szerettem volna tanúja lenni a tojó kirepülésének és a találkozásuknak, de a hosszú várakozás fárasztott. Elfogyott a türelmem, így kiosontam a helyiségből.
Bízom benne, hogy jól értelmezem a látottakat, azaz a párocska megtelepedik nálunk, elfoglalják tavalyi fészküket és újra lesznek "házi" bankáim. Akkor pedig láthatok még szép jeleneteket bőven a házunk táján.
