Zimankós hétvége

Ennyire hideg talán még nem is volt az idén, mint szombaton reggel, amikor a lesre tartottam. Mínusz tizenhét fokot jelzett az autó hőmérője, de a nap ígéretesen fénylett a berek felett. A két ölyv rögtön szárnyra kapott a les mögötti fákról, mihelyt meglátták a kocsimat. Bosszantó, hogy mennyire kiokosodtak! Hiába próbáltam zajtalanul közelíteni a kunyhóhoz, a keményre fagyott hó minden lépésnél megcsikordult a talpam alatt. Két hollót riasztottam fel a húsról. Jól kezdődik! 

Bizakodva rejtőztem el. Aztán a szokásos forgatókönyv szerint kezdődött a műsor . Cinkék, verebek, fakopáncsok.

Kékcinege

Széncinege

Mezei verebek

Nagy fakopáncs

A verebek ellepték az etetőt, sőt még annak alját is, ahol a pintyfélékkel együtt a kivert magok újrahasznosításán fáradoztak. Sokszor látszólag ok nélkül, máskor a cinkék riasztása nyomán nagy szárnysuhogással robbantak be a bokorba, aztán onnan hamarosan vissza. És ez napjában százszor. A sok  téves riadó után egyszer aztán valódi vész helyzet adódott a madár népség számára. Ki tudja, honnan érkezett, de hirtelen ott ült előttem a már néhányszor látott karvaly.

Tüntetőleg hátat fordított a bokorba menekült madár seregnek....

... de azért sűrűn csavargatta a fejét hátrafelé.

Hiába vártam, hogy legalább forduljon felém, úgy ült ott egy fél óra hosszat, mint akit hidegen hagynak a madárkák.

A kezdeti teljes csend lassan oldódott, a kökény bokorban lapuló verebek halkan csivitelni, a merészebb cinkék pedig mozgolódni kezdtek. Szemtelenül egyre közelebb húzódtak, sőt egyikük még egy napraforgó szemért is kirepült. A karvaly csak erre várt, rögtön utána vetette magát. Az üldözés első métereit még szemmel követtem, de aztán felvágtak a magasba és eltűntek. Egy ideig vártam, hogy a ragadozó visszatérjen a zsákmánnyal, de nem így történt. Aznapra be is fejeztem a leskelődést.

Ma már pár fokkal " melegebb" és fényesebb időben próbálkoztam újra a lesnél. Sajnálattal láttam, hogy a tegnapi hús úgyszólván érintetlenül hevert a hóban. Ölyv, vagy holló nem bántotta, legfeljebb csak a szajkók, harkályok csipkedhették meg. Jobb híján a kis madarak fotózásával szórakoztam. A nagy nyüzsgés közepette igyekeztem minél közelebbi alanyokat lencsevégre kapni.

 Széncinege

Erdei pinty

Fenyőpinty

Szajkó

A fácánkakasok megint előjöttek. Egyikük éppen előttem kapirgált. Az erős fényben megcsodálhattam tollazatának ragyogó színeit. 

Fácánkakas

Az egész szín skálát magán viseli!

Nem tudom, van-e a fácánnál színpompásabb madarunk?

Ottlétem alatt az ölyvek nem mutatkoztak. Ki tudja, hogy ebben a cudar időben hol találnak jobb kaját, mint az én ízletes csirke húsom? Egyébként is, miért zavarja őket, ha készítek róluk pár fotót? :)