Gyönyörű őszi napokkal ajándékozott meg bennünket a természet így október dereka táján. Öröm volt a fényben fürdő, színesedő erdőben sétálni, még ha az "én" csenevész fenyvesemet tisztelem is meg az erdő címmel. A megvörösödött vadszőlő levelek, az aljnövényzet sárgulása és a fenyők örökzöld lombja mind csupa szemet gyönyörködtető látványt nyújtott. Szívesen üldögéltem a kunyhómban, a kiszáradó félben lévő itatóm mellett és lestem, hogy milyen madarak járnak a vízre és a kiszórt magokra?
A cinegék voltak a legaktívabbak, közülük is a széncinegék, akik seregestől jöttek enni, inni fürödni.
A kék cinkék is gyakran mutatkoztak.
Fürdés után már nem látszottak jól fésültnek.
Az elmúlt télen láttam utoljára barátcinegét, mely most inni jött.
Évek óta nem járt felém fenyvescinege, az utóbbi teleken még az etetőmet is elkerülte.
A kedves kis vörösbegy ugyancsak ritka vendég mifelénk.
Az erdei pinty már gyakoribb, most ő is betért pár korty vízért.
Csoportokban jöttek a zord tekintetű meggyvágók, a békétlen népség egymást fenyegetve tolongott a vízért.
Talán itt akarnak telelni az énekes rigók? Merthogy szép számmal mutatkoztak ők is.
Sőt, nemcsak ittak, de még élvezettel fürödtek is!
Egy fakopáncs párt talán megtévesztett a kellemes idő? Mintha tavasz lenne, úgy kergetőztek a fatörzseken.
Az élelmes és izgága szajkók néha iszogattak, de inkább a kukoricát tömték magukba.
A fácánokat is csábították a magok, egy négy tyúkból álló csapat kétszer is megfordult nálam. Hozhatták volna a kakasukat is!
Úgy látszik, az ölyveket korábban túlságosan jól lakattam, mert ezúttal nem csábította őket a csirkehús. Csak egyikük ült be elém pár pillanatra, ő is csak jó későn. Körülnézett, de máris elrepült.
Meglepő, hogy az egész évben elhanyagolt itatóm milyen keresett lett ezekben a napokban! Csupán a karvalyokat hiányoltam, bár nyilván az ő elmaradásuk bátorította fel a többieket. Összességében elégedett vagyok a madaraimmal, jól szórakoztam a fotózásukkal. Jöhetnek máskor is!
