KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2020. május 26., kedd

Házhoz jött bankák

2011-ben bankák fészkeltek a kertünk egyik fájára erősített, magam készítette deszka odúban. Csodás élmény volt látni és megfigyelni az életüket. Öt fiókát neveltek fel épségben, egészségben. A következő évben visszatértek és ismét költésbe kezdtek, de egy nyest kirabolta a fészküket. 
Azóta új odút készítettem és évről évre vártam, hogy a kedves madarak elfoglalják. 
Egy hónapja biztató jeleket tapasztaltunk, néha feltűnt egy banka, és vizsgálgatta a lakhelyet. Reggelente élénk huppogás hallatszott, láttuk is egyiküket, másikukat, de nagyon óvatosak voltak és rögtön elrepültek, amint kitettük a lábunkat a házból. Sokszor napokra eltűntek, máskor három madár is feltűnt a közelben. Egyetlen képet tudtam csak készíteni a vizsgálódó hímről, de ez még nem jelentett bizonyítékot a fészkelésre. 


Ma délelőtt beültem a hevenyészett leshelyemre azzal a céllal, hogy bizonyosságot szerezzek: széna, vagy szalma? Már csaknem egy órája kuporogtam az álcaháló mögött, amikor hangtalanul berepült a hím, egyenesen az odúra. A sebtiben ellőtt sorozat egy képe végre minden kételyt eloszlatott: Banka úr eleséget hozott a tojásokon ülő párjának, aki kinyúlt érte a bejáraton.


Hurrá! Nyolc év után ismét búbosbanka család fészkel a kertünkben! 
Nem tagadom, jó érzéssel nyugtáztam, hogy a kedves és szép madarak házhoz jöttek és így naponta láthatom majd őket.
Délután mindjárt tettem is egy újabb kísérletet a fotózásra. Bár heves szél rázta a háttérben álló diófa lombját és az előteret csak foltokban érte a fény, mégis szerettem volna egy bankát fotózni az odakészített ágon. Kis idő múltán a tojó kihajolt az ablakon.


Bóbitáját felborzolva csakhamar az ágra telepedett.


Jó lesz ez! - állapítottam meg elégedetten, mert szépen mutatott a madárka az elképzelt helyén.


Hirtelen izgatottá vált.


Nem véletlenül: a párja érkezett, kukaccal a csőrében.


A hím ünnepélyesen átadta ajándékát, ...


... melyet a tojó örömmel fogadott.


A szertartással azt fejezték ki, hogy mostantól egy pár lesznek.


A nászajándék után a nász következett.







Miután megtette kötelességét, Banka úr elsietett, hogy újabb kukacokat keressen önmaga és a párja számára. Bankáné még nézelődött egy keveset, aztán a szemem láttára visszabújt a tojásaihoz.


Bevallom, hogy nem számítottam ilyen bensőséges bemutatkozásra a bankáimtól, de váratlan meglepetésként annál jobban esett. Remélem, jól érzik majd magukat nálunk, sok fiókát fognak felnevelni és elkerüli őket minden ragadozó!

2020. május 12., kedd

Egy vadkamerás krimi

Elérkezett május eleje, amikor az idei kis rókák első ízben hagyják el a föld alatti üreget, ahol megszülettek. Már több, mint tíz éve tartom számon ezt az időszakot és előzetes terepszemlékkel készülök rá. 
Korábbi vadőr ismerősöm nemrég egy új kotorékot ajánlott a figyelmembe. Megadta az irányát és a lesemtől való hozzávetőleges távolságát. Alkalomadtán megnézem! - határoztam el.
Igen ám, csakhogy egy vizesárok állta utamat. Átugrottam és elszántan törtettem a ritkás náddal benőtt, zsombékos terepen a kijelölt cél felé. Pár száz méter után azonban egy még szélesebb és mélyebb árok következett, melynek az alján sekély víz is csillogott. Miután egyszer már bent ragadtam egy mocsárban, jobbnak láttam nem megkísérelni az átkelést és visszafordultam.
Másnap egy hosszabb, de biztonságosabb kerülő úton begyalogolva meg is találtam az új kotorékot.
Egy kicsi fenyveserdő tisztásán sárgállottak az apró homokdombok, amelyeket a rókák kapartak ki a talajból, hogy járataikat elkészíthessék. Friss lábnyomok jelezték, hogy lakott a hely.


Szép zöld fű övezte a tisztást, néhol vaddohány friss hajtásai meredeztek, a környezet ideális hátteret ígért a hancúrozó róka kölykök fotózásához. Minden annyira békésnek tűnt, hogy kedvem támadt egy kicsit ott időzni. Leültem hát és élveztem a madárdalos, rovarzsongásos csendet.
Közben arra gondoltam, hogy ezen a távoli helyen senki sem fogja háborgatni a róka családot, a fiak sokáig itt maradnak és nagyra növekednek. Végre anyányi fiatalokat fotózhatok majd, ha egyszer-egyszer eljövök és nem kell óvodáskorú kölykökkel beérnem.
Egy fekete harkály közeli sípolására egy kis róka fülét láttam a gödörből kiemelkedni, de csak egy pillanatra. Elmosolyodtam: most úgy sincs nálam fényképezőgép, majd látlak én még téged kiskomám! 
Két nap múlva reggel hétkor már ott voltam újra. Nem volt nehéz észrevennem a kotorékra irányított, fatörzsre szerelt vadkamerát. Vajon miben mesterkednek a vadászok? Csak nem akarják elpusztítani a rókákat? Rossz előérzetem támadt, de azért leültem és beálcázva vártam az első találkozást a kis vörösökkel. 
Csakhogy azok nem akartak előbújni. Eltelt egy óra, aztán kettő. A nap ekkor már egyenesen a kotorékra tűzött. A meleg majd csak kicsalogatja őket! - intettem magam türelemre. Fölöttem hangoskodó hollók örömrepüléssel ünnepelték fiókáik kiröptetését, fakopáncs ingázott a kukacokkal az öreg fák és az odúja között, csak a rókakölykök nem mutatkoztak.
Tíz órakor az ismerős vadőr érkezése vetett véget fotózási terveimnek. Mindketten meglepődtünk a másik láttán.
Hát idetalált? Én meg magának akartam bemutatni a kotorékot a kamerás felvételekkel! Látott valamit? - kérdezte. Semmit.- válaszoltam. Nem véletlen, majd megmutatom a felvételeket! - ígérte. 
Kiderült, hogy pár órával az én első itteni látogatásom után tette ki a vadkamerát, amely aznap éjjel már izgalmas eseményeket rögzített. 
Ezekből állítottam össze ezt a kis videót, amely - ahogyan manapság gyakran halljuk: " a nyugalom megzavarására alkalmas képeket tartalmaz."


Bevallom, engem mélyen meghatott a rókák hősies viselkedése családjuk védelme érdekében a túlerőben lévő betolakodókkal szemben, majd az elhullott és az életben maradt fiaik  mentése.