KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2020. május 26., kedd

Házhoz jött bankák

2011-ben bankák fészkeltek a kertünk egyik fájára erősített, magam készítette deszka odúban. Csodás élmény volt látni és megfigyelni az életüket. Öt fiókát neveltek fel épségben, egészségben. A következő évben visszatértek és ismét költésbe kezdtek, de egy nyest kirabolta a fészküket. 
Azóta új odút készítettem és évről évre vártam, hogy a kedves madarak elfoglalják. 
Egy hónapja biztató jeleket tapasztaltunk, néha feltűnt egy banka, és vizsgálgatta a lakhelyet. Reggelente élénk huppogás hallatszott, láttuk is egyiküket, másikukat, de nagyon óvatosak voltak és rögtön elrepültek, amint kitettük a lábunkat a házból. Sokszor napokra eltűntek, máskor három madár is feltűnt a közelben. Egyetlen képet tudtam csak készíteni a vizsgálódó hímről, de ez még nem jelentett bizonyítékot a fészkelésre. 


Ma délelőtt beültem a hevenyészett leshelyemre azzal a céllal, hogy bizonyosságot szerezzek: széna, vagy szalma? Már csaknem egy órája kuporogtam az álcaháló mögött, amikor hangtalanul berepült a hím, egyenesen az odúra. A sebtiben ellőtt sorozat egy képe végre minden kételyt eloszlatott: Banka úr eleséget hozott a tojásokon ülő párjának, aki kinyúlt érte a bejáraton.


Hurrá! Nyolc év után ismét búbosbanka család fészkel a kertünkben! 
Nem tagadom, jó érzéssel nyugtáztam, hogy a kedves és szép madarak házhoz jöttek és így naponta láthatom majd őket.
Délután mindjárt tettem is egy újabb kísérletet a fotózásra. Bár heves szél rázta a háttérben álló diófa lombját és az előteret csak foltokban érte a fény, mégis szerettem volna egy bankát fotózni az odakészített ágon. Kis idő múltán a tojó kihajolt az ablakon.


Bóbitáját felborzolva csakhamar az ágra telepedett.


Jó lesz ez! - állapítottam meg elégedetten, mert szépen mutatott a madárka az elképzelt helyén.


Hirtelen izgatottá vált.


Nem véletlenül: a párja érkezett, kukaccal a csőrében.


A hím ünnepélyesen átadta ajándékát, ...


... melyet a tojó örömmel fogadott.


A szertartással azt fejezték ki, hogy mostantól egy pár lesznek.


A nászajándék után a nász következett.







Miután megtette kötelességét, Banka úr elsietett, hogy újabb kukacokat keressen önmaga és a párja számára. Bankáné még nézelődött egy keveset, aztán a szemem láttára visszabújt a tojásaihoz.


Bevallom, hogy nem számítottam ilyen bensőséges bemutatkozásra a bankáimtól, de váratlan meglepetésként annál jobban esett. Remélem, jól érzik majd magukat nálunk, sok fiókát fognak felnevelni és elkerüli őket minden ragadozó!

2 megjegyzés:

  1. Az odú jó ötlet, készítettél többet is?
    Gratulálok a jó felvételekhez!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, még öt várja a madarakat a határban. Köszönöm a gratulációt, örülök, hogy tetszettek a képek.

      Törlés