KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: búbosbanka nász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: búbosbanka nász. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. május 26., hétfő

Újabb bankák

Tamás jóvoltából távollétemben is értesültem a banka család életéről. Naponta egy fiókával lett kevesebb a fészekben, de kívülről ez nem látszott, mert továbbra is annyian hajoltak ki a lyukból a kajáért, ahányan kifértek, vagyis ketten. Különös esemény is történt: egy idegen banka jelent meg a helyszínen, felreppent a bejárathoz, próbált benézni, bejutni, de a kicsik miatt ezt nem tehette.
Pénteken este felé jutottam ki a helyszínre. Már csak egyetlen kicsi tekintgetett kifelé. 


Én is észleltem az idegen bankákat. Hiába várta, tőlük nem kapott élelmet az utolsó fióka.



Ellenségesek voltak a kicsivel, az vissza is húzódott. 


A két idegen nyilvánvalóan összetartozott, a hím udvarló hangot hallatott és látszott a viselkedésükön, hogy beköltöznének az odúba, de az utolsó fióka még útjukban volt.
Szombaton délelőtt a helyzet nem sokat változott, a kicsi benn, de az idegenek is meg-megjelentek. Az etető szülők igyekeztek elhárítani a zaklatást és rárepülésekkel nyugtalanították az illetékteleneket. Bevallom, én is szerettem volna, hogy a fészek kiürüljön végre és a pár beköltözhessen, de a kicsi kitartott.
Vasárnap a tervezettnél korábban, már hajnalban felébredtem és akkor már ki is mentem a bankákhoz. Mire elhelyezkedtem, az utolsó fióka is megjelent az ablakban. Ő volt a hatodik.
Hát te még mindig itt vagy? Miattad még majd máshová költöznek a friss házasok! - korholtam.
A kaja nem jött, a fióka egyre türelmetlenebben sipítozott, míg végre a szemem láttára kirepült, pont a sátram tetejére. Nem sokáig kellett várni a párocskára sem.


Felváltva repültek az odú bejáratához, óvatosan bekukucskáltak, bebújtak...


... felültek a tetejére, kopogtatták, vizsgálgatták, hogy vajon elég erős-e? Furcsa ilyet mondani, de látszott rajtuk az új lakás megszerzésének öröme! És közben szerelmes hangokkal becézték egymást! Összeszokott pár benyomását keltették, akiknek már nem kell az ajándék átadás kapcsolatuk megerősítéséhez. A lány "vacsora" nélkül is igent mondott.



Ezután újabb fészek rendezgetés következett. A tojó takarított,  kezdte kihordani az előző család szemetét, piszkát. Közben a hím a kis bankát igyekezett elzavarni a közelből. Most már végképp kibérelték az odút!
Jóleső tollászkodás, nyújtózás következett.






Néha kis időre elrepültek, de siettek haza, merthogy mostantól ez lesz az otthonuk.
Az újabb szerelmeskedésük képei igazán romantikusra sikeredtek.






A nehezen megürült odú tehát nem maradt gazdátlan, úgyszólván "meleg csákány(os) váltással" kelt el. A szemem láttára megalapított újabb búbosbanka család pedig továbbra is el fog látni bennünket fotótémával. 
Ha mindez a sok élmény még nem lett volna elég! :)