Önhitten azt gondoltam, hogy értek a bankákhoz, hiszen sok éve lesem a viselkedésüket és fényképezem őket a magam készítette odúk környékén a házunknál illetőleg a mezőn egyaránt.
Nos, az idei csákányozó madarak alaposan megingattak ebbéli hitemben. Ebben a bejegyzésben már elsirattam a házunknál elhelyezett deszkaodút látogató párocskát, lemondtam arról, hogy még láthatom őket. Inkább a mezei odúban bíztam, de hiába figyeltem azt messziről, hetek alatt sem láttam biztató banka mozgást a közelében. Teltek-múltak a napok és egyszercsak ismét feltűnt egy búbos a kertünkben. Korábban türelmesen viselték a mozgolódásunkat az udvaron, ám akkoriban riadtan szárnyra kaptak, ha embert láttak. Talán a tojásrakásnál tartanak és nem akarják jelenlétükkel elárulni az odút és az abban gyűjtögetett tojásokat?
Később elkezdődött a költés, amikor a hím eteti a kotló tojót. Nyilván sűrűbben mutatkoztak, (időnként a tojó is kirepül), de rendszertelenül. Akkor már derűsebben láttam a helyzetet, de igazán akkor nyugodtam meg, amikor kikelhettek a fiókák és a tojó is etetésbe kezdett. A napokban aztán már ki-kiültek a fiókák az ablakba és ott várták az élelmet. Ma pedig már az első fióka kirepülésének is tanúja lehettem.
Ideje hát, hogy bocsánatot kérjek banka úrtól, akit az idézett bejegyzésemben igazságtalanul gyanusítottam meg azzal, hogy nem képes eleget tenni a természet által megszabott kötelességének. 😊 Nagyon örülök, hogy a korábbi kétségeim dacára, alaposan rámcáfolva idén is egészséges fészekaljat neveltek fel nálunk a búbosbankák. Megérdemlik, hogy az alábbi néhány fotóval elismerjem áldozatos munkájukat.
