Tudvalevő, hogy a madarakat a saját daluk lejátszásával közel lehet hívni. Különösen igaz ez a tavaszi fészekrakás idején, azaz mostanában.
Legutóbb a szigeten tettünk egy felderítő utat Tamással, hogy lássuk, mely madarak tértek már haza? Leginkább a búbosbankákra voltunk kiváncsiak, de csak röptükben láttunk néhányat. Egy kedves kicsi madár, a cigánycsuk mutatott némi érdeklődést a hangjára és tartózkodóan ugyan, de megmutatta magát.
Számos pacsirta röpködött, de szerény külsejük miatt nem nagyon fotóztuk őket.
Amire nem számítottunk: váratlanul egy kis lile nevű partfutó madárka hagyta magát fényképezni a bő harmatban fürdő fűben.
Apró lábait sebesen szedve szaladgált előttünk, hogy rovar-reggelijét összekapkodja.
Ezt a madárkát azelőtt csak vízparton láttam.
A meglepetés vendégen kívül még hantmadarat is láttunk, de távol és rossz háttérben. Mondtam Tamásnak, hogy Turán van nekem egy jó helyem, majd ott becsalogatom a hantmadarakat.
Úgy is lett: másnap reggel egy bontott építőanyagot tároló telepen jelentkeztek is a hívásomra. Elsőként a féltékeny hím, hiszen egy vetélytárs jelenlétét sejtette az idegen hangból.
A tojó is kiugrott, hogy körülnézzen.
Egy arra járó barázdabillegető is felfigyelt a hangoskodásra és "színpadra lépett".
Egy hím kenderike hívatlanul került elém, méghozzá egy pocsolyánál, ahová inni jött. Ezt a kis énekest alig néhányszor láttam csak és jó fotóm sem volt róla, most meg a tükörképével együtt adta magát.
Egy másik alkalommal visszatértem a törött beton halmokhoz, hogy újra próbálkozzam a hanghívással. Ezúttal már a fészek bélelő anyagot hordták a tojó hantmadarak.
Egy barázdabillegető is itt keresett lakóhelyet, a hangja hallatán egy magaslati pontról nézett körül.
Talán a visszatérő búbosbankákat várom leginkább. Több odút készítettem és helyeztem ki számukra. Több példányt láttam már és ezen a kiránduláson az első idei banka fotót is elkészíthettem.
Odahaza, az udvaron tevékenykedve halk csicsergésre lettem figyelmes. Megismertem a hangot: a házi rozsdafarkú énekelt. Nosza, kiültem a kertbe, rákészültem a fotózásra és rázendítettem. A helyben családot alapítani szándékozó hím hevesen reagált. Ide-oda röpködött, kereste a betolakodót, hogy elzavarhassa. Helyváltoztatásai közepette bőven adott alkalmat arra, hogy fotózhassam.
Az erdőben egyelőre nem jártam szerencsével. Sem az erdei pinttyel, sem a barátposzátával nem boldogultam. Olyan távoli helyeken ültek meg, hogy érdemi képet nem tudtam csinálni. Azért még nem adom fel!
