A fekete harkály

Nem dicsekvésképpen mondom, de mostanában ritka a "karvalymentes" fotózás az itatómnál. Sajnos, a karvaly család valamelyik tagja mindig ott leselkedik a közelben. Ilyenkor persze a kis madarak nem mernek a vízhez szállni. Ezért lassan már jobban örülök egy-egy betévedő kicsi vendégnek, mint a szépséges karvalyoknak. Egy korábbi alkalommal  megjelent tengelicek vagy nagyon bátrak voltak, vagy csak nem "idevalósiak".

A szajkók tisztelik a karvalyt, többnyire elkerülik, de annak is tanúja voltam, amikor a vízben hűsölő fiatal karvaly mellett néhányan szomjukat oltották, sőt, fürödtek is. 

Tegnap hosszú eseménytelenséggel kezdődött a lesezésem. Talán másfél órát is izzadtam úgy, hogy egyetlen madár sem mutatkozott. Bóbiskolásomból a fekete harkály hangja riasztott fel: a jellegzetes sípolás a les melletti nagy nyárfáról hallatszott. Ilyen közel még nem voltam ehhez a különleges madárhoz, de a kis kuckómból nem láthattam. Vagy hússzor is megismételte az egyszerű strófát. Eközben lázasan járt az agyam, hogy mit tehetnék? Hogyan érhetném el, hogy a les előtt is megmutassa magát a régóta vágyott feketeség?

Végül a telefonomról néhányszor visszajátszottam neki a nótáját, de csak pianóban, nehogy elriasszam.

Hosszú csend következett. Körbenéztem: vajon hová szállhatna le itt egy fekete harkály? Csak az egyetlen méretes beszálló ág jöhetne szóba, amely a nyárfa és az itató között árválkodott. A fényképezőgéppel ráálltam erre az ágra és visszahúztam az objektívet, hogy a madár kényelmesen beleférjen a képkivágásba abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha tényleg oda szállna...

És hamarosan megtörtént a kisebbfajta csoda: a fekete szépség éppen oda ült, ahová vártam!

Csak egy rövid sorozatra volt időm, mert azonnal tovább is repült a félénk madár, a fenyőfák biztonságot adó rejtekébe. De jó, hogy idejében rákészültem! Örömmel néztem vissza a három teljesen egyforma képet :), amelyek  bármelyike felülmúlta az előzetes várakozásomat, de máris belém villant: kár, hogy csak ennyi volt! Tényleg csak ennyi volt??? Azért egy telefonhívást még megkockáztatok!

Szajkók jöttek-mentek, aztán egyszer csak szemből berepült a nap hőse és leült az itató szélére.

Sietve csináltam pár portrét. Ezen a képen néz ki a legjobban.

Párszor beleütötte a csőrét a vízbe, aztán a nagy robajjal landoló örvösök elriasztották.

 Ezeknek is éppen most kellett érkezniük! - bosszankodtam. ( Persze tudom, hogy ez is a karvalyfenyegetés miatt van így. Sok madár csak azt várja, hogy valamelyik megkezdje a sort és, ha túléli, akkor ők is felbátorodnak ).

Még maradtam egy ideig, hátha visszatéved a harkály, bátorítottam is a hangjával, de többször már nem mutatkozott. Én meg úgy döntöttem, hogy nem várom meg az aznapi karvaly érkezését, haza indultam.

Boldog voltam, hogy végre  sikerült lencsevégre kapnom a szépséges fekete harkályt és nem is akárhogyan!

.....

Ezt a kis mellékletet a hang miatt tettem fel: ezt ismételgette a nyárfán. Van még ezenkívül más hangja is...