KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. február 7., kedd

Hepiend

( Minden külön értesítés helyett azoknak, aki figyelemmel kísérték a sérült madár sorsát.)


Ej, mi a kő ölyvanyó, kend 
a szobában lakik itt bent? 
Lám csak jó az Isten, jót ád
Hogy felvitte a kend dolgát!

Ez a ferdítés jutott eszembe a fenti kép készítésekor. Persze nem tudom, hogy anyó, vagy apó-e őkelme és nem is a szobában, hanem egy garázsban, kiselejtezett bútorok között töltött el nálam négy napot az áramütött egerészölyv. Végletesen legyengült állapotban került hozzám éppen a nagy havazás beállta előtt. Sok lelkes amatőr madárvédő és néhány szakember tanácsait felhasználva sikerült őt felerősítenem és szállítható állapotba hoznom. A lehető legjobb kezekbe került az ölyv: a Hortobágyi Madárkórház főorvosa, Déri János úr személyesen vette át tőlem a madarat az M3-as autópálya mellett egy benzinkútnál. Jó esélye van rá, hogy meggyógyítsák és a többi sérült fajtársával közös röpdébe helyezzék. Még az is lehet, hogy orvosa idővel önálló életre alkalmasnak ítéli és szabadon engedi, de ha mégsem, az élete akkor is már minden bizonnyal megmarad. És ez a legtöbb, ami adható.


Amikor a szállítódobozba helyeztem, a pénteki erőtlenségével szemben most meglepő erővel fogott rá a kezemre ép lábának karmaival. Még jó, hogy kesztyűt viseltem. :) 
Talán ez a kézszorítás fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik a sikeres madármentés érdekében megtették, amit megtehettek. 



20 megjegyzés:

  1. szerintem tojó, minden benyomásom a tojóságára utalt amit érzékeltem.

    VálaszTörlés
  2. Örömmel olvastam a bejegyzést. Nagyon jó helyre került, voltam már ott pár éve. Tényleg nagyon örülök, hogy megmenekült!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is jártam ott néhányszor és elismeréssel adóztam tevékenységüknek. Nem gondoltam volna, hogy én is küldök majd pácienst hozzájuk. :)

      Törlés
  3. minden jó, ha vége jó :-)
    örülök, hogy így alakult és nem valakinek a szekrényén virít mint kitömött trófea....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huh, az még rosszabb lenne, mint ha a szántóföldön lelte volna a halálát szegény.

      Törlés
  4. örülök,hogy jól végződött!

    VálaszTörlés
  5. A mai világban öröm olvasni, hogy emberek segítenek a bajba jutott állatokon. Pár napig egy érdekes családtaggal gazdagodtatok, ha beszélni tudna, biztos megköszönné. Remélem a szakembereknek sikerül szabadon ereszthető állapotba hozniuk és a sérült lába ellenére is sikeres vadászatai lesznek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én már annak is örülök, hogy életben maradt, ha egyszer még szabadulhatna is, az volna az igazi hepiend!

      Törlés
  6. Én is örülök, hogy sikerült egy újabb bajbajutott madarat megmentened, és gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látszik, félreérthető voltam. Csak egy ölyv volt nálam. Ez a bejegyzés a befogás utáni sorsát írja le, de egy kis visszatekintéssel.

      Törlés
  7. Gratulàlok a mentéshez, na meg a kis versikéhez.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem volt nagy költői feladat, tekintettel a jó alapanyagra. ;)

      Törlés
  8. Nem voltál félreérthető, én általánosságban értettem (országos szinten) az "újabb" madarat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor jó, már nyugtalan voltam, hogy nem tudok fogalmazni. :)

      Törlés
  9. Akkor itt is, mégegyszer hálás köszönet minden közreműködőnek, a kicist erősebb kéz..akarom mondani karomfogás a hála jele volt!! Kata

    VálaszTörlés
  10. Ez szép történet volt, szerettem! - az Ön szép lelkéhez méltó,amit sokan méltányoltak,és ez jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Izabella! Köszönöm a figyelmét és megtisztelő véleményét.

      Törlés