Szitakötők szerelme

Egyik délelőtt az erdei itatómnál üldögéltem, ott, ahol a madár se jár. Pedig tikkasztó strandidő volt, hét ágra sütött a nap, mintha nem is szeptembert írnánk. Már-már elbóbiskoltam a növekvő melegben, amikor az izgága darazsak zümmögését hallgatva egy ágon pihenő szitakötőt pillantottam meg. Szárnyán szépen csillogott a napfény.

De röpködtek is a fajtársai, a gyakori szitakötők. A piros színűek a hímek.

Sőt, egy furcsa páros is megjelent, a hím nyakánál fogva tartotta a nőstényt.

Eszeveszetten fickándoztak, mint amikor a rodeó-lovas próbálja megülni a vadlovat. Szemmel követni sem volt egyszerű a röptüket. Aztán lecsendesedve, talán összeszokva békés tandem repüléssel szálldostak a víz fölött.

A magányos hímek féltékenyen rájuk rontottak, ekkor átmenetileg eltűnt a pár, de aztán visszatértek. Emelkedtek, aztán hirtelen süllyedtek, majd ismét felfelé törtek, miközben a nőstény teste ostorként csapódott a víz felszínéhez. Ezt ismételték nagy kitartással.

Különösebb rovartani jártasság híján is felismertem, hogy a csapkodó mozgás célja a peték vízbe juttatása.

Egy pár a vaddohány sárguló levelén pihente ki a fáradalmakat.

Később egy igazán intim pillanatot is láthattam. Úgy látszik, ebben a furcsa pózban történik a megtermékenyítés szitakötőéknél.

Miután ennyi mindent megtudtam, már csak az hiányzott, hogy a végső mozzanatot elkapjam. Ez sajnos sok-sok kísérletből sem igazán sikerült. Azért mutatok néhány "művészien életlen" próbálkozást.

Nem hittem volna, hogy egy unalmasnak indult délelőttön madarak nélkül is jól elszórakozom a szitakötőkkel. 

Még a végén igaza lesz öregkori hobbymat nem sokra becsülő barátomnak, hogy tőlem még a hangyák nemi életének fürkészése és fotózása sem elképzelhetetlen.:) Hát, a szitakötőkig már eljutottam... :)

Szitakötők násza

A minap a Galgánál jártam és feltűnt a sok kék színű sávos szitakötő, amint a víz felett kergetőznek, majd megülnek valami növényen. Ha az ember figyelmesen nézi őket, észreveheti, hogy mindegyik egy bizonyos területet és ülőhelyet védelmez. Nem tűri a szomszéd betolakodását, utána röpül, elkergeti, majd visszatér a saját birodalmába. Általában összecsukott szárnnyal üldögélnek, csak néha tárják ki azt, felvillantva gyönyörű kék foltjaikat. Igyekeztem ilyen pillanatokat elkapni, néhányszor sikerült is.

Volt ott néhány zöld színű, mozdulatlanul várakozó szitakötő is, melyek nem voltak túl látványosak. Azt hittem, hogy valami más, békésebb fajhoz tartozók. Azért egyikükre szántam egy kattintást.

Akkor ért a meglepetés, amikor egy szépséges kék és egy fakó zöld színű rovar hirtelen összekapaszkodott.

Nem vagyok rovarszakértő, de ennyi évvel a hátam mögött rá kellett jönnöm, hogy itt bizony egy párosodás aktusa zajlik, a kék a fiú, a zöld pedig a lány. :) Az ember mindig tanul...

Nem tagadhatom, hogy a póz láttán kissé zavarba jöttem, mert ilyen akrobatikus mutatványról eddig még csak nem is hallottam. :) Nem tartott sokáig a boldogság, a hím - ahogyan az sokszor más fajoknál is megesik - hamar odébb állt. Úgy tűnt, hogy a magára maradt nőivarú rovar már-már beletörődött a magányos lányanyaságba. :)

Ám nagy meglepetésemre újra feltűnt a hím és a nőstényt udvariasan egy alkalmas petézőhelyhez vezette.

Miközben a hím a felszínen tartotta magát, addig  az utódok hordozója egy lebegő hínárba kapaszkodva lassan alámerült.

Tíz perc elteltével sem került elő ismét és én nem vártam tovább. Most nem tudom, hogy halálát lelte-e feladatának teljesítése közben, vagy később kimászott, megszárítkozott és újra várja udvarlóját? Ha netán egy szitakötő-szakértő olvassa szerény bejegyzésemet, kérem, írja meg, melyik verzió a jellemző? :)