Színek a határban

 Tavasszal alig várom, hogy a barna földek kizöldüljenek. A mező szó hallatán is mindig a zöld szín jelenik meg képzeletemben. 

Persze a mezőgazdaság jóvoltából sokféle haszonnövény is színezi a tájat. Első közülük talán a repce, amely sárga virágözönével derít jókedvre.

A nyárelő a piros színt villantja fel a pipacsok révén, de ennek a haszontalan növénynek a gazdák nem örülnek.

A minap egy utazásom során lila színű mező látványa hökkentett meg. Csak sejtettem, de aztán megtudtam, hogy facélia, más nevén mézontófű vetés pompázik előttem és festi különös színre a tájat.

És pár nappal később már mákvirágok bordó színű szőnyegét csodálhattam meg Tura határában.

Az elfeledett kakukk fotók

Lassan elmúlik a május. A nagy szárazságban azért még virágzik a pipacs, az akácok roskadoznak a fehér virágok özönétől, tücsökszó adja meg a nyár zenei aláfestését és reggelenként felhangzik a kakukkok párbeszéde. 

Óvatos madár ez a tojáscsempész, megközelíteni szinte lehetetlen, legtöbbször csak átrepülőben látni és a fotósoknak nagy kihívást jelent a fényképezése. Néhány éve a telefonról játszott hangjával sikerült becsalnom, de aztán mintha kiismerte volna a csaló hangot és többé nem akart közel jönni. 2022-ben azért még készítettem néhány jó fotót őkelméről, melyekről aztán meg is feledkeztem. Csak a facebook emlékeztetett a minap. Kerestem a naplómban a kaland leírást, de nem találtam, ami nem véletlen, mert hogy meg sem írtam annakidején. Most pótolom, hiszen ez volt a legutóbbi sikeres kakukk bolondításom és a fotókat sem kell szégyellnem.  A leshelyemet egy magaslesen alakítottam ki.