( Minden külön értesítés helyett azoknak, aki figyelemmel kísérték a sérült madár sorsát.)
Ej, mi a kő ölyvanyó, kend
a szobában lakik itt bent?
Lám csak jó az Isten, jót ád
Hogy felvitte a kend dolgát!
Ez a ferdítés jutott eszembe a fenti kép készítésekor. Persze nem tudom, hogy anyó, vagy apó-e őkelme és nem is a szobában, hanem egy garázsban, kiselejtezett bútorok között töltött el nálam négy napot az áramütött egerészölyv. Végletesen legyengült állapotban került hozzám éppen a nagy havazás beállta előtt. Sok lelkes amatőr madárvédő és néhány szakember tanácsait felhasználva sikerült őt felerősítenem és szállítható állapotba hoznom. A lehető legjobb kezekbe került az ölyv: a Hortobágyi Madárkórház főorvosa, Déri János úr személyesen vette át tőlem a madarat az M3-as autópálya mellett egy benzinkútnál. Jó esélye van rá, hogy meggyógyítsák és a többi sérült fajtársával közös röpdébe helyezzék. Még az is lehet, hogy orvosa idővel önálló életre alkalmasnak ítéli és szabadon engedi, de ha mégsem, az élete akkor is már minden bizonnyal megmarad. És ez a legtöbb, ami adható.
Amikor a szállítódobozba helyeztem, a pénteki erőtlenségével szemben most meglepő erővel fogott rá a kezemre ép lábának karmaival. Még jó, hogy kesztyűt viseltem. :)
Talán ez a kézszorítás fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik a sikeres madármentés érdekében megtették, amit megtehettek.
