Tavaszodik

Tamás barátom a sziget déli részén fekete kökörcsineket talált. Egy szép reggelen ezeknek néztünk utána. Nem sokkal virradat után, amikor a Nap már a parti fák fölött jár, a helyszínen voltunk.

A  kis virágok harmattalan, kiszáradt kusza fűvel és avarral takart helyen nőttek, nem éppen fotogén környezetben.

Hogy mégis mutassanak valamit a képen, le kellett "ereszkedni" hozzájuk. Amint a virág fotósok mondják, a téma a földön terem, csak le kell feküdni hozzá! Tamás lesipuskás módon megörökítette az én egyik nekiveselkedésemet. Csak azért mutatom meg a fotót, hogy mulattassam kedves olvasóimat és ezzel is jelezzem, hogy még nem egészen dobtam fel a bakancsomat! :)

Néhány képet azért megmutatok az akkor készültekből.

Persze én sem maradtam adós és leleplező fotókat csináltam földhöz lapuló virágfotós barátomról. A kökörcsinek után járva egyúttal jót sétáltunk a kopár homokdombok között, a tavaszias napsütésben.

Odahaza az itatóm körül is megélénkült az élet, jött néhány régen látott madár.

Sőt olyan is, melynek télen kellett volna mutatkoznia, méghozzá csapatostul. A fenyőpintyre gondolok.

A fácánok is tavaszt éreznek, a kakas egyre sűrűbben és bátrabban dürrög, csak úgy zeng a kiáltásától és szárnycsapásaitól a les környéke.

Jó lenne már elfelejteni a telet. Jöjjön  a tavaszi eső, hadd zöldüljön a határ és érkezzenek már haza a fecskék, gólyák, búbosbankák, gyurgyalagok és a szalakóták! 

Virágok, madarak, őzek.

Végre kezd eltakarodni a tél és egyre több tavaszjel vidítja a hangulatomat. A téli jázmin a házunk előtt még sohasem volt olyan szép, mint az idén. Kicsinyke sárga virágai fényképezésre csábítottak. Nosza, elővettem a kedvelt ősrégi objektívomat és újra munkára fogtam. Szeretem a sejtelmesen lágy rajzát, gyönyörű háttér mosását.

Időközben a szigeten már előbújtak és kibontották kék szirmaikat a tavaszi csillagvirágok. Természetesen ott is megsétáltattam az öreg lencsét.

És, ha már virágfotózásra adtam a fejem, a leánykökörcsinekhez sem lehettem hűtlen. Igaz, hogy messzire, egészen a Pilisig kellett utaznom, hogy láthassam őket. 

Korábban az erdei lesemnél is megélénkült a a forgalom. A kosztosok mellett már vízre vágyó madarakat is láthattam. 

Első visszatérőként egy énekes rigó érkezett az itatómra.

Az ölyvek a jobb idő beálltával sem pártoltak el a lesemtől. Igaz, mostanában csak a hímet látom. A tojó minden bizonnyal a fészkén ül. Nem tudom, mi a szokás náluk, de mintha a tojó táplálása is a hím feladata lenne, ugyanis nem ül le a húshoz falatozni. Ide-oda ugrál, helyezkedik és igyekszik felmarkolni a csalit, hogy elvihesse.

Itt éppen a levegőt markolja, mert a lerögzített húst nem tudta felkapni.

Persze a távozásom után zavartalanul hozzájutott a jó falathoz.

Az őzeknél  többször jártam, de legtöbbször csak távolról figyelhettem őket. Az idősebb bakok már  az agancsukat tisztítják és vannak félig letisztított agancsúak is. 

Egyik este éppen a lenyugvó Nap elé szalad ki néhányuk. Ekkor készítettem az alábbi néhány fotót.