KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. április 25., szerda

Hazatértek

Már két napja hallottam a huppogást a kertben, egyszer láttam is a hím bankát, amint a második odúból kilibbent, majd vidáman csákányozott a diófa alatt. Még porfürdőt is vett. Aztán eltűnt és csak néha jutott el a fülemig jellegzetes hangja, amint a párját hívta valahol a környékünkön. Mindezeket biztató jelnek vettem, de csak tegnap, szent György napján nyugodtam meg: kedves madaraim hazataláltak a messzi Afrikából és újra nálam fognak családot alapítani!

A hím huppogva hívja párját
Megmutatja a régi/új költőodút
Párja elé röppen
Jön a tojó is a fészekhez
A tojó a bejáratnál kicsit időzik, majd bebújik
A benti vizsgálódás után a kilátásban gyönyörködik
Tetszik a lakás drágám?
A tojó az ágon szépítkezik, a hím az odúban van.
Ekkor erősen reménykedtem, hogy sikerül lefotóznom a párzást az ágon, de a hím valamiért az odúban vacakolt. Mire előjött, elmúlt a tojó hajlandósága, a nász helyett messzire repültek. Sebaj, csak most kezdődnek a mézeshetek! :)

A nász elmaradt, csak kergetőzés lett belőle.
A fő, hogy megjöttek! Nekik családi boldogságot - a tavalyi öt helyett legalább nyolc kis bankát - magamnak meg sok szép bankás fotót kívánok! :)


2012. április 24., kedd

Séta az Erzsébet parkban

Azelőtt még sohasem jártam a gödöllői Erzsébet parkban. Nemrégiben madár fotózás miatt pótoltam a mulasztásomat és rácsodálkoztam a park nyugalmat árasztó szépségére.
(A dőlt betűs leírást a Gödöllői királyi kastély honlapjáról idézem, a fotók a sajátjaim.)

Erzsébet királyné kultuszát Gödöllőn a kastély és a róla elnevezett park őrzi leginkább. A királyné halálát (1898. szeptember 10.) követően az országban Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendeletére több mint száz ligetet létesítettek, s közel hárommillió emlékfát ültettek el. A gödöllői Erzsébet - parkot az elsők között kezdték létrehozni, 1898 novemberében.
A kastélyparktól közvetlenül megközelíthető, botanikai ritkaságokban gazdag ligetet 1901-ben avatták fel I. Ferenc József jelenlétében. A négy hársfasorral övezett sétány...


... végén Róna József szobrászművész által készített Erzsébet-szobor áll.


 Róna két tervéből I. Ferenc József választotta ki a Gödöllőre illőt.



A szobor mögött magasodó sziklahalom is a királyné emlékére készült, Zala György szobrász tervei alapján. A sziklacsoport két oldaláról egykor mesterséges patakocska csordogált. A kompozíció tetején fehér mészkőből faragott királyi korona látható.


Ottjártamkor éppen a díszalma fák virágoztak.


A hanghívásomra csupán egy vörösbegy...


..és egy erdei pinty jelentkezett.


A park egy szegletében, a virágzó fa alatt, a fűben, magába merülten üldögélő fiatal keleti nő képe igen megragadott. 


Mintha része lenne, olyan eggyé vált a kerttel. Ezt az idillt látva arra gondoltam, hogy vajon mi, hozzá képest nyugati emberek miért szakadtunk el ennyire a természettől? 

2012. április 23., hétfő

Felperzselt vidék

A hétvégén tűz pusztított a lesem környékén. Felelőtlen emberek gyújtották fel a száraz növényzetet, immár másodszor. Az első kísérletet még sikerült idejében és nagyobb károk nélkül meghiúsítani, de ezúttal alaposabb munkát végzett a gyújtogató. 




A cserjékben és az állat- és madárvilágban esett károkhoz képest csekély vigasz, hogy a gondos mezőőrnek és a tűzoltóknak köszönhetően a kis kunyhóm még éppen megmenekült.


Mindenesetre egy ideig nem használhatom a lest. Addig, ameddig a kizöldülő fű jótékonyan el nem takarja az emberi felelőtlenség gyászos nyomait.

2012. április 19., csütörtök

A csányi kaland

Csányi kirándulásomnak csak röpke nyitánya volt az előző bejegyzésben tárgyalt sün fotózás.      
Miután a szabadon engedett sün eltűnt a bozótban, mi Gáborral elindultunk a kis erdő felé. Csak egy pillantást vetettünk a falu széli gólya fészekre, ahol éppen tatarozás folyt.


A földút mentén sárga billegetők röpködtek, alighanem nászra készülődve. Egy szép hím jó helyre ült.


Az erdő széli bozótosnál meghallottuk az idei első fülemülénket. Megpróbálhattam volna a hangjával előcsalogatni a kiváló dalnokot, ha nem felejtettem volna a mobilomat a kocsiban. :) Gábor távcsővel vizsgálta a varjú fészkeket. Többnyire üresek voltak, csak az egyikben ült egy ölyv.


Megkerültük a kis erdőt, fácánokat és egy karvalyt felriasztva. Egyszer csak egy fekete gólya repült át felettünk. Nagyon megörültünk a különleges madárnak.


A virágban álló, elvadult gyümölcsösben kidőlt fákon és tüskés kökénybokrokon küzdöttük át magunkat. Egy gödörben még maradt egy kevés víz, látszott a lábnyomokból, hogy őzek járnak ide a szomjukat oltani. Ahogyan kiértünk a vetésre, több őzet láttunk legelészni a távolban. Szép számmal akadtak nyulak, sőt egy róka is átszaladt előttünk.


Jóízűen beszélgetve már a kocsink felé tartottunk, amikor Gábor felkiáltott és a vetés szélére mutatott:  - Ott egy görény! Alig akartam hinni a fülemnek. Bármilyen jó vendéglátó is fiatal barátom, ezt nem intézhette el!  Soha nem láttam még vadon élő görényt! Miközben a gépet lassan az állatra emeltem, átvillant az agyamon, hogy úgyis elszalad fotó nélkül, de nem így történt.


Sőt, a kis ragadozó láttunkra is nyugodt maradt és még jobban kimerészkedett.


Velünk nem törődve vakarózni kezdett. Én meg hihetetlen szerencsénket áldva egyre csak kattintgattam...


Sok jó kép birtokában már kockáztatni mertem és közelebb lopóztam.


Az állatka forgolódott, kis időre el is tűnt, de aztán újra előjött.


Minden pillanatban azt vártam, hogy faképnél hagy, de csak maradt.


Gábor már régen lemaradt tőlem, hogy ne zavarjon, én meg még mindig loptam a távolságot.


Alig hittem, hogy nem álmodom, olyan valószínűtlennek tűnt a helyzet. Próbáltam megérteni, hogy mit akar még itt az állat? Ki akar szaladni a nyílt terepre? Már vagy tíz perce fényképezem...


Már csak úgy hét méterre lehettem tőle, a szél is felé vitte a szagot, de még mindig maradt.


Ennyi idő után már nem tudott újat mutatni, legfeljebb, ha két lábra állt volna. :) És ekkor hirtelen eltűnt. Még vártam pár percet, hátha ismét előkerül, de nem tette. Csaknem százötven képet készítettem róla. Az első és az utolsó kép készítése között huszonegy perc telt el, eddig csodálhattam. Ebből a lyukból bújt elő és ezen keresztül távozott.


Gábor szerint ez egy hörcsög járata. Ezt bizonyítják a kikotort gabona szemek. Szóval, végső soron egy hörcsögnek köszönhetjük a páratlan élményt, bár lehet, hogy nem sokra megy a köszönetünkkel, mert kétséges, hogy túlélte-e a görény látogatását a kis fickó... Ha itthon volt, akkor biztosan nem! És persze a szerencsét is áldhatjuk, mert jókor voltunk jó helyen.
Távolról még megnéztünk egy parlagi sas fészket, a felette keringő sasokkal, aztán kocsiba ültünk és visszadöcögtünk a földúton a faluba. Útközben egy másik, szerelmes sárga billegető képe is rögzítésre került.


A csaknem négy órás első közös kalandtúránk tehát várakozáson felül sikerült. Örülök, hogy megismertem Gábort. Az ő állatszeretete, tudása és helyismerete éppen jókor jött ahhoz, hogy nekem is új lendületet adjon. Én meg fényképezési tanácsokkal láthatom el őt. Bízom a kölcsönös előnyökkel kecsegtető folytatásban. Hát még, ha a további kirándulásainkon is velünk marad az a páratlan szerencse, amely ma elénk vezette a görényt, amelyről utólag kiderült, hogy nem a közönséges, hanem a jóval ritkább molnárgörény!


2012. április 17., kedd

Egy európai sün

Gáborral, a Szent István Egyetem természetvédelmi mérnök szakának végzős hallgatójával február végétől levelezünk. A blogomban ajánlotta fel segítségét, hogy a tágabb környék faunáját jobban megismerhessem és én ezt, mint helyismerettel nem rendelkező betelepülő készséggel elfogadtam. Ma jött el a személyes megismerkedésünk napja, annak kapcsán, hogy a kutyája tegnap megfogott egy sünt, melyet biztonságba helyezett nekem, hogy lefényképezhessem. Így aztán ma reggel nyolckor Csányban kezet fogtam Gáborral, a rokonszenves fiatalemberrel, akivel reményeim szerint még sok, a maihoz hasonlóan szerencsés közös természetjáró kalandban lesz részem. De ennek a délelőttnek a részletezését majd a következő bejegyzésre hagyom, hogy a kis sün fotóinak kellő teret adjak.

Gombócként
Bizalmatlanság
Keljfeljancsi
Hasadra süt a nap!
Farkasszemet nézünk
Merre van előre?
Ez már Európa?

A kedves kis jószágot a fotózás után természetesen szabadon engedtük. Menj Isten hírével! Irány Európa! :)

2012. április 15., vasárnap

Három nap képei

Az a helyzet, hogy ha jóleső fotózásra vágyom, akkor még mindig a les jelenti a megoldást. Igaz, a környezet alig változott a télen megunt állapotához képest - néhány zöld fűszál dacára még mindig az elsárgult gaz sápadt színe dominál - de azért csütörtökön is kiültem. Még mindig a szokásos vendégek érkeztek.






 Az ölyv landolása azért meglepetés volt számomra.


Mostanában leginkább a fácánok érdekelnek. Jöttek azok is, csak éppen nem sok minden történt. A területet kisajátító kakas a hátam mögött járőrözött. A tyúkokat sajátos kotyogással igyekezett magához édesgetni, a rivális kakasokat pedig ádázul elkergette. Verekedést nem láttam, csak a röptében történt megfutamodást és üldözést, vagy hallottam a harcra utaló szárnyverdesést.
A gyengébb kakasok csak fokozott óvatossággal közelítettek a leshez és szinte lapos kúszásban közlekedtek.


A terület ura csak a hátam mögött rikoltozott, egyébként pedig csak a tyúkok terelgetésével volt elfoglalva.


Pénteken a főváros felé autóztam. Fót belterületén egy elütött madarat láttam az út közepén, a felező vonalon. Csak közelebbről vettem észre, hogy a tollas jószág egy leütött galamb tetemén ülő karvaly. Mire félreálltam, a madár a többi közelítő kocsi elől zsákmányával a karmai közt egy merőleges utcába repült. A fényképezőgépemmel a kezemben gyorsan utána eredtem. Készítettem is egy távoli képet, amint már a galamb tollait tépi...


... és közelebb igyekeztem, de egy érkező autó felrebbentette a karvaly tojót, mely a prédával egy udvarban eltűnt a szemem elől. Ez volt az első alkalom, hogy eredményesen vadászó karvalyt láttam.

Vasárnap délután ismét fácán lesre mentem. Sokáig nem történt semmi, aztán egy betolakodó kakas elzavarásának lehettem tanúja, de csak az ablak sarkából. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor egy fiatal kakas besétált a les elé és félve kapirgált, holott a hátam mögött a domináns kakas udvarolgatott a tyúkjainak. Csak itthon láttam a fotó kinagyításakor, hogy a kakas nyakán egy harcban szerzett sérülés látható ( és mellesleg három kullancs is a fején).


Aztán hirtelen elfutott a fiatal és megjelent az öreg kakas. Diadalmasan állt fel egy kisebb halom tetejére és végre a gépem előtt rikkantotta el magát. Kár, hogy hátulnézetben...







Hát, ez is valami... Azért legközelebb ennél kissé rövidebb időt exponálok.