Ünnepi fehérség

A romantikus lelkületű  emberek fehér karácsonyra vágynak. Ezzel én is így vagyok, bár a magamfajta természetfotós akkor ünnepel, amikor fehérbe borul a táj. 

Karácsony előtt tíz nappal egy fagyos reggel gyönyörű napsütést és vastag zúzmarát hozott. Siettem a határba a fényképezőgépemmel, hogy megörökítsem a tünékeny varázst. Néhány galagonya bokor a legszebb ruháját öltötte fel.

Pár nappal később aztán a hó is megérkezett. Legelőször szarvasozni próbáltam, de a bikák a feléjük lengedező szellő miatt csak félve léptek elő az erdőből és azonnal kiszagolták, hogy lesek rájuk.

Az erdei lesemnél nagyobb szerencsével jártam. Az ölyvek nem késlekedtek megmutatni magukat.

Az ölyveket követve egyszerre öt szajkó jött és keresgélt élelem után.

Törzsvendégem, a nagy fakopáncs hosszasan időzött kedvenc fáján.

Egyszer egy szajkó is odaszemtelenkedett. Egy pillanatig meglepődve nézték egymást, aztán a harkály elzavarta a birtokháborítót.

A zord idő dacára kevés madár járt. Már egy citromsármánynak is nagyon örültem.

Hiába fedte hó az ágakat, a cinegék csak ímmel-ámmal jöttek napraforgóért. 

Az egyetlen zöldike, amely arra járt, csak egy pillanatra ült be, aztán már csak a lehullott magokat keresgélte az etető alatt.

A legnagyobb élményt az jelentette, amikor egy fél óráig tartó havazás a lesben talált. Még a félénk vörösbegy is előmerészkedett.

Egy fürge széncinege  kis ideig megpihent és hagyta magát lefényképezni a gyönyörű hóesésben.

Később fácánok jöttek és a hótakaró alól nagy sietséggel szedegették a kukoricaszemeket.

A szajkó banda tagjai jobbnál jobb helyeken tűntek fel, öröm volt fényképezni őket.

Amikor elállt a hóesés, akkor a sűrű röpködések miatt hamarosan már csak nyomokban maradt hó az ágakon.

Csak néhány napig tartott a csodálatos fehérség, aztán egy meleghullám elolvasztotta. Idén sem lett fehér a karácsony.

Gyengécske február

Február eddig nem hozott szerencsét. Az időjárás csak bolondozott, nem tudta eldönteni, hogy mit akar: telet-e vagy tavaszt? Mindenféle halmazállapotú csapadék hullott az égből és ha végre hó esett, az sem maradt meg sokáig. Én is hiába erőlködtem: például hasztalanul áztattam magam és a felszerelésemet sötétedésig az erdei vadetetőnél, sem szarvasok, sem disznók nem jártak arra.

   A lesemnél sem volt sokkal jobb a helyzet. Több nap, sok-sok óráján át vártam a szerencsét, de sem ölyvet, sem karvalyt nem tudtam fényképezni. Pedig egyszer a kis madarak pusztítója egy félre sikerült támadást követően a kunyhóm megdöntött üvegének csapódva a lesemben kötött ki és az orrom előtt, tőlem kéznyújtásnyira verdeste az üveget a szárnyaival, hogy szabaduljon. Már éppen azt fontolgattam, hogyan tudnám megfogni és kitessékelni anélkül, hogy belém ne vájja a karmait, amikor végre megtalálta a rést a szabadba. Nem is menekült el azonnal: a közelben, de sajnos egy sűrű bokorban üldögélve próbálta megfejteni, hogy mi történt vele? Hiába vártam, hogy jobb helyre telepedjék, a karvaly pár perc után elrepült és azóta sem mutatkozott.

   Az ölyvek, ha távolról érdeklődtek is, mindig megvárták, hogy eltávozzam és csak azután jöttek falatozni. Így aztán jószerével csak a cinegék szórakoztattak. Fotóztam őket havas esőben, deres és havas ágon.

A verebek és a zöldikék inkább csak a földre hullott magokat szedegették, de néha a madárbirs bokorra is rátelepedtek.

A fakopáncsok azért néha belátogattak, hogy a csirkehúsból csemegézzenek.

Egyszer csodák csodájára egy közepes fakopi is betévedt.

Üdítő színfoltként egy fácánkakas tűnt fel a lesem előtt néhány pillanatra.

A környéken portyázó róka csupán néhány távoli fotóval gazdagította a gyűjteményemet, de még azokon is jól álcázta magát. 

A sok hiábavaló ücsörgés közepette a cinegékről jutott eszembe egy régi fotóm, amikor egy fiatal szarvasbika szőrzetében keresgéltek élősdiek után. Előszedtem az archívumból,"leporoltam" és bemutatom ezt a képet, amikor hó és napsütés is volt.

Nem dicsekedhetem tehát ezzel a gyenge februárral. Állítólag most kezdődik majd az igazi tél. Kérdés, hogy hoz-e érdekesebb élményeket és különlegesebb képeket a fentieknél? Jó lenne hinni!