A romantikus lelkületű emberek fehér karácsonyra vágynak. Ezzel én is így vagyok, bár a magamfajta természetfotós akkor ünnepel, amikor fehérbe borul a táj.
Karácsony előtt tíz nappal egy fagyos reggel gyönyörű napsütést és vastag zúzmarát hozott. Siettem a határba a fényképezőgépemmel, hogy megörökítsem a tünékeny varázst. Néhány galagonya bokor a legszebb ruháját öltötte fel.
Pár nappal később aztán a hó is megérkezett. Legelőször szarvasozni próbáltam, de a bikák a feléjük lengedező szellő miatt csak félve léptek elő az erdőből és azonnal kiszagolták, hogy lesek rájuk.
Az erdei lesemnél nagyobb szerencsével jártam. Az ölyvek nem késlekedtek megmutatni magukat.
Az ölyveket követve egyszerre öt szajkó jött és keresgélt élelem után.
Törzsvendégem, a nagy fakopáncs hosszasan időzött kedvenc fáján.
Egyszer egy szajkó is odaszemtelenkedett. Egy pillanatig meglepődve nézték egymást, aztán a harkály elzavarta a birtokháborítót.
A zord idő dacára kevés madár járt. Már egy citromsármánynak is nagyon örültem.
Hiába fedte hó az ágakat, a cinegék csak ímmel-ámmal jöttek napraforgóért.
Az egyetlen zöldike, amely arra járt, csak egy pillanatra ült be, aztán már csak a lehullott magokat keresgélte az etető alatt.
A legnagyobb élményt az jelentette, amikor egy fél óráig tartó havazás a lesben talált. Még a félénk vörösbegy is előmerészkedett.
Egy fürge széncinege kis ideig megpihent és hagyta magát lefényképezni a gyönyörű hóesésben.
A szajkó banda tagjai jobbnál jobb helyeken tűntek fel, öröm volt fényképezni őket.
Amikor elállt a hóesés, akkor a sűrű röpködések miatt hamarosan már csak nyomokban maradt hó az ágakon.
Csak néhány napig tartott a csodálatos fehérség, aztán egy meleghullám elolvasztotta. Idén sem lett fehér a karácsony.
Mind mind gyönyörű felvétel.
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy elnyerték a tetszésedet kedves Flögi.
Törlés