Vöcsöktánc

Ma reggel a cukorgyári tónál jártam. Magunk között csak CUKITÓ-nak nevezzük és abban különbözik a chokito-tól, hogy nem ronda és mégis finom! ( Rossz szóvicc, tudom! ) 

Főleg ilyenkor, tavasszal a sok madár miatt szerethető.  A sátrat már hajnalban felállítottam, mert tavaly sok búbosvöcsök tanyázott itt. Akkor lekéstem, most meg akartam lesni látványos udvarlási szertartásukat. A magas part és a ritkás, de összefüggő nád miatt jó képekre nem számíthattam. Több pár vöcsök és néhány facér hím is látható volt előttem a vízen, de közel csak egy párocska jött, azok is úgy, hogy állandó fedezékben tudhassák magukat. Így aztán sajnos minden képen láthatók a nádszálak miatti csúnya foltok és életlenségek. A kép feliratokat a madarak testbeszédéből fordítottam és nem gúnyolódásnak szánom, hiszen a szerelem komoly dolog. Még a vöcsköké is! :)

Magát kellető hím

Bújócska - egyikük a víz alatt

Párkereső

Végre együtt

Egek! Mit akar ez a nő?

Talán egy kis hínárt?

Nem kéred?

Ne hordd úgy fenn az orrod!

Nézz a szemembe!

Adj egy puszit!

Akkor hát leszel a párom?

Három órányi leselkedés után egy váratlan szélroham lekapta a fejem fölül a sátrat, még szerencse, hogy nem a vízbe sodorta. Emiatt csak eddig a pontig követhettem a vöcskök családalapítását. Tovább talán nem is lett volna illendő. Miután hirtelen lelepleződésem szétkergette a madarakat, jobbnak láttam befejezni a mai kalandot. 

Egy érdekesség így is akadt: a távolból egy vörösnyakú vöcsök is megmutatta magát.