Tavaszvárás

Nehéz ebben az átmeneti időszakban fotótémát találni. A hótakaró nélkül maradt rét sivársága elég lehangoló. Nagy területet kellett bejárnom, hogy akár csak egy nyúllal is találkozzam.

Néhol még varjúcsapat kering...

... de jó jel, hogy az örvös galambok előörse megérkezett már.

Az erdőben egyre gyakrabban hallatszik a zöld küllő tavaszt hívó rikoltása.

Szombaton a szigeten Tamás barátom egy izgalmasnak ígérkező fotózást készített elő: a dámok búvóhelyén egy magasleshez igyekeztünk. Még derengésben helyezkedtünk el és nem kellett sokáig várnunk az első szarvasra. 

Egy sötét színezetű ünő lépett ki a sűrűből és váltott át előttünk a túloldalra. Felfigyelt a fényképezőgépeink zajára és mókás pózban nézett vissza ránk.

Csakhamar újabb állatok mutatkoztak, de sajnos egyre távolabb.

Még néhány bika is feltűnt, de még véletlenül sem a jól megvilágított területen.

Nemsokára elhullatják agancsaikat a bikák. Már láttunk is egyet, amint az egyik agancsát elveszíteni készült, de azt még magán hordozta.

Ennek a magaslesnek volt még egy nevezetessége. Tamás három évvel ezelőtti fotóalanya egy, a szigeten ritkaságnak számító búbos cinege volt. Azzal a fotóval méltán vívta ki a madarászok elismerését. Titkon most is vártuk a ritka kis madár megjelenését és nem hiába. Sajnos még gyenge fénynél mutatta meg magát a fürge madárka a kökény bokor ágainak sűrű szövedékében.

Később, jó fénynél még megpróbáltuk az énekhangjával behívni, de csak néhány pillanatra tűnt fel fotózható helyen, de ott is csak háttal. Egy másik kis örökmozgóval nagyobb szerencsénk volt. A sárgafejű királyka legalább pár pillanatig szembenézett velünk.

Jó volt ez a tavaszváró hétvégi fotózás Tamással, köszönöm neki az élményt! 

Egy biztos: a horányi erdőben talált hóvirág már ígéretes tavaszjelnek tekinthető.