Blogból vlog 2020

 Hillier Miklós, kedves ismerősöm időt, fáradságot nem kímélve hangosított fotó sorozatot (videót) készített a 2020-as blog bejegyzéseimből. Mindezt nem az én felkérésemre, hanem saját örömére és szórakozására tette, én csak az elkészült anyagot kézhez véve értesültem a tervről. A videó szerintem nagyszerű lett, jó szívvel ajánlom megtekintésre.

2020 évi videó

Novemberi beszámoló

A november most már hagyományosan a legszürkébb, legunalmasabb, legkevesebb fotós élményt nyújtó hónapom. Az idei sem indult jobbnak, mint az előzőek. Az itatómtól eltűntek a korábban már odaszokott madarak, máshol meg még ennyi témára sem számíthattam. Pedig a víz mellett már eleséget is kínáltam számukra és hangjukat játszva hívogattam is őket.Volt olyan lesezésem, amikor három óra alatt egyedül egy ökörszem fotójának örülhettem.

Következő kiüléskor csak a helyileg illetékes fácán kakas látogatott meg. Szép, szép, de már megszokott.

Igyekeztem kihasználni a kevéske napos időt a fotózásra. Az ölyvek újra megszokták, hogy találnak egy-egy húsdarabot a lesemnél, de eleinte vonakodtak a jelenlétemben eljönni érte. Sok barátom hitetlenkedik, amikor arról mesélek, hogy a tapasztaltabb tojó tudja, hogy a kunyhómban lapulok. Ezért megvárja az estét, amíg hazatérek és csak akkor nyúl a csalihoz. Sőt, ha a vakmerőbb, vagy éhesebb hím le is szállna a húshoz, a tojó nem engedi és elveri onnan, hogy megmaradjon a vacsorája.

Egy napfényes délelőtti próbálkozás végül sikert hozott. Dél tájban végre beszállt az egyik ölyv az új beszállóra.

Nekilátott a falatozásnak és amint az elrejtett húst tépkedte, a szárnyával egyensúlyozott, épp úgy, mintha akkor érkezett volna.

Közben a párja a közelben várakozott, de mérgesen nézte, hogy egyre kevesebb marad a prédából.

A támadás nem késett sokáig, a tojó elűzte a gyengébb hímet és megszerezte magának a prédát.

Egy másik alkalommal el tudtam kapni a beszállás szép mozdulatát.

Miután elfogyasztotta az ott eldugott húst, a ragadozó repülő rajtot vett és átröppent a közelebbi falatért.

Már megszokhatta, hogy ott is talál jó falatot, de a jelenlétemben még soha nem mutatkozott a kunyhóhoz ilyen közel az óvatos egérpusztító.

Mindössze négy méterre lehetett, nem hagyhattam ki a portré készítést.

Ezután napokig unalmas, ködös szürkeség telepedett a környékünkre, alig vártam, hogy előbújjon a nap és mehessek fotózni. Egyik délelőtt az időjósok előrejelzésében bízva ki is ültem, de a köd csak nem akart felszállni. Az ölyv engedelmesen megjelent, és leszállt a neki kijelölt helyre, így a rossz fényviszonyok dacára kattintgatni kezdtem.

Végül is érdekes, őszies hangulatú képeket készítettem, bizonyítva, hogy nem csak napsütésben érdemes fényképezni.

Időközben téliesre fordult az idő, a hajnalok már fagyot hoztak és a várt téli madarak mégsem akartak feltűnni a lesemnél. Egyszer láttam ugyan egy nagyobb fenyőrigó csapatot a galagonya bokrokon falatozni, de a közelembe nem jöttek, becserkészni őket pedig lehetetlen. Az elmúlt években sokszor tapasztaltam, hogy nagy rigó csapatok repdesnek a lesem körül, gyülekeznek, csivitelnek és falatoznak a közeli fákon, de köztudottan szomjas mivoltuk ellenére nem jönnek le a kis pocsolyámhoz, valahol máshol szerzik be víz szükségletüket. 

Fotózni muszáj, így tegnap újra kiültem a kunyhómba.

A cinkék már élénken röpködtek a magokért és a fácán kakas is belopakodott egy kis kukoricázásra.

Mondhatni, hogy ez csak a szokásos forgalom, viszont heves csettegés jelezte, hogy feketerigók közelednek. Jöttek is, felugráltak az itató szélére, belemártogatták csőrüket a vízbe, majd gyorsan elriadtak. Egy tojó hagyta csak magát fényképezni, ahogyan fürdéshez készülődött.

Később a fenyőrigók jellegzetes hangja is felhangzott és az itatónál megjelent egy szépséges fenyőrigó.

Sőt, egy másik az egyik beszálló ágról vizsgálgatta a terepet.

Egy harmadik pedig a nyárfa ágára telepedett.

Amikor odébb ugrott és szépen beállt, már tudtam, hogy az eddigi legjobb fenyőrigó fotóimat fogom elkészíteni.

Egyikük iváshoz készülve leült a víz szélén.

Tükörképe is jól mutatott, ki is használtam a jó alkalmat.

Persze, amilyen váratlanul jöttek, olyan váratlanul tűntek is el. Riadalom támadt, hirtelen kiürült a szín, és egyedül maradtam a fogyó fénnyel beálló estében. Még vártam egy negyed órát, de a madarak nem tértek vissza. Mindenesetre rövid látogatásukkal nagy örömöt hoztak számomra. Érdeklődéssel várom, hogy megkedvelték-e az itatóm vizét és jönnek-e még ezen a télen?

Őszi képek

A koronavírus járvány második hulláma már javában zajlott. Nem találkozhattunk gyermekeinkkel, unokáinkkal és az egyhangúságot megtörendő, a gyönyörű napsütést kihasználva egy hortobágyi kirándulásra szántuk el magunkat. Elsőként a Vadasparkba látogattunk. A buszon maszkot kellett viselnünk, pedig rajtunk kívül csak egy kis gyerekes család utazott. Egy alkalmazott tájékoztatott bennünket a látnivalókról, a ligetes, fás kifutókban  látható állatokról, a röpdékben tartott madarakról. Meglepett a közlés, hogy a rókát ne a földön, hanem a fákon keressük. Meg is találtuk a ravaszdit, amint négy méteres magasságban, egy faágon sziesztázott. A kis fényképezőgépem volt csak nálam, de így is érdekes fotókat tudtam készíteni róla.

A délután a darvak keresésével telt, hiába, mert csak elvétve láttunk kisebb, távoli csoportokat. Este egy korábbról ismert, út menti megfigyelőhelyen vártuk az éjszakázó helyükre tartó darvakat. Egyetlen képet tartok bemutatásra érdemesnek az akkor készültekből.

Alábbiakban az erdei itatós lesemnél készült fotók láthatók. 

Csíz

Énekes rigó

Barátposzáta

Tüzesfejű királyka

Tüzesfejű királyka

Sárgafejű királyka

Egyik délután nagy örömömre végre bejött a régen látott egerészölyv is, méghozzá szép fényekben.

Ezután még több alkalommal vártam a madarakat az itatónál. Ismét sikerült néhány tükörképes fotó.

Énekes rigó

Csízek

Egy szép őszi délutánon a Mátrában jártunk és megcsodáltuk az arany ruhába öltözött erdőt.

Az itató vizét már hanyagolják a madarak, hiszen a bőséges esőből sok pocsolya képződött, a hidegre készülve viszont a magokat szívesen fogyasztják.

Lassan téliesre fordul az idő, jönnek majd a téli madarak. Egy kisebb fenyőrigó csapatot már láttam is. Jó lenne, ha meglátogatnának! Várni fogom őket a lesemnél.