Tavaszodik

Tamás barátom a sziget déli részén fekete kökörcsineket talált. Egy szép reggelen ezeknek néztünk utána. Nem sokkal virradat után, amikor a Nap már a parti fák fölött jár, a helyszínen voltunk.

A  kis virágok harmattalan, kiszáradt kusza fűvel és avarral takart helyen nőttek, nem éppen fotogén környezetben.

Hogy mégis mutassanak valamit a képen, le kellett "ereszkedni" hozzájuk. Amint a virág fotósok mondják, a téma a földön terem, csak le kell feküdni hozzá! Tamás lesipuskás módon megörökítette az én egyik nekiveselkedésemet. Csak azért mutatom meg a fotót, hogy mulattassam kedves olvasóimat és ezzel is jelezzem, hogy még nem egészen dobtam fel a bakancsomat! :)

Néhány képet azért megmutatok az akkor készültekből.

Persze én sem maradtam adós és leleplező fotókat csináltam földhöz lapuló virágfotós barátomról. A kökörcsinek után járva egyúttal jót sétáltunk a kopár homokdombok között, a tavaszias napsütésben.

Odahaza az itatóm körül is megélénkült az élet, jött néhány régen látott madár.

Sőt olyan is, melynek télen kellett volna mutatkoznia, méghozzá csapatostul. A fenyőpintyre gondolok.

A fácánok is tavaszt éreznek, a kakas egyre sűrűbben és bátrabban dürrög, csak úgy zeng a kiáltásától és szárnycsapásaitól a les környéke.

Jó lenne már elfelejteni a telet. Jöjjön  a tavaszi eső, hadd zöldüljön a határ és érkezzenek már haza a fecskék, gólyák, búbosbankák, gyurgyalagok és a szalakóták!