Szitakötők násza

A minap a Galgánál jártam és feltűnt a sok kék színű sávos szitakötő, amint a víz felett kergetőznek, majd megülnek valami növényen. Ha az ember figyelmesen nézi őket, észreveheti, hogy mindegyik egy bizonyos területet és ülőhelyet védelmez. Nem tűri a szomszéd betolakodását, utána röpül, elkergeti, majd visszatér a saját birodalmába. Általában összecsukott szárnnyal üldögélnek, csak néha tárják ki azt, felvillantva gyönyörű kék foltjaikat. Igyekeztem ilyen pillanatokat elkapni, néhányszor sikerült is.

Volt ott néhány zöld színű, mozdulatlanul várakozó szitakötő is, melyek nem voltak túl látványosak. Azt hittem, hogy valami más, békésebb fajhoz tartozók. Azért egyikükre szántam egy kattintást.

Akkor ért a meglepetés, amikor egy szépséges kék és egy fakó zöld színű rovar hirtelen összekapaszkodott.

Nem vagyok rovarszakértő, de ennyi évvel a hátam mögött rá kellett jönnöm, hogy itt bizony egy párosodás aktusa zajlik, a kék a fiú, a zöld pedig a lány. :) Az ember mindig tanul...

Nem tagadhatom, hogy a póz láttán kissé zavarba jöttem, mert ilyen akrobatikus mutatványról eddig még csak nem is hallottam. :) Nem tartott sokáig a boldogság, a hím - ahogyan az sokszor más fajoknál is megesik - hamar odébb állt. Úgy tűnt, hogy a magára maradt nőivarú rovar már-már beletörődött a magányos lányanyaságba. :)

Ám nagy meglepetésemre újra feltűnt a hím és a nőstényt udvariasan egy alkalmas petézőhelyhez vezette.

Miközben a hím a felszínen tartotta magát, addig  az utódok hordozója egy lebegő hínárba kapaszkodva lassan alámerült.

Tíz perc elteltével sem került elő ismét és én nem vártam tovább. Most nem tudom, hogy halálát lelte-e feladatának teljesítése közben, vagy később kimászott, megszárítkozott és újra várja udvarlóját? Ha netán egy szitakötő-szakértő olvassa szerény bejegyzésemet, kérem, írja meg, melyik verzió a jellemző? :)