Tamás vércséje

Tamás barátom a héten vörös vércsét fotózott a lucernás környékén. Autóból vette észre és így közelítette meg a lesőfáján ülő madarat, amely jól tűrte a jármű közelségét. Előzőleg már látta őt ugyanezen a helyen. Amikor a hétvégi horányi fotós lehetőségek felől érdeklődtem nála, önzetlenül megosztotta velem a szükséges információkat.

Útmutatása szerint tegnap délután én is elindultam, hogy találkozzam a szép kis ragadozóval. Hittem is , meg nem is, hogy szerencsém lesz. Az erős széllel érkező felhők véget vetettek a délelőtti szép napsütésnek, időnként hó, sőt néha jég esett, mégis elindultam, mert vonzott az ígéretes téma. A földút szerencsére személykocsival is jól járható volt, de a lucernásnál már izgultam, nehogy a sárban ragadjak. Aztán nagy megnyugvással már messziről láttam, hogy a madár a heves széllel dacolva nekem háttal ott ül a mezsgye jelző karó tetején, pontosan azon a helyen, amelyet Tamás megjelölt. Szép óvatosan közelítettem felé és elkészítettem az első képet.

Aztán még közelebb gurultam, úgy körülbelül öt méternyire.

A vércsét nem zavarta az autó közelsége, nyugodtan kémlelte a terepet.

Váratlanul még a füle tövét is megvakarta.

A képek birtokában már nyugodtan kockáztathattam. Szerettem volna elébe kerülni, de ezt a szemtelenséget már nem viselte el: felreppent és úgy tíz méternyire előre repült, majd helyet foglalt a szántás egyik buckáján.

A felázott talajon oda már nem követhettem. Kissé visszatolattam, hátha visszaül. És persze még hozhatott volna egy pockot is a kedvemért... Negyed óra múltán a levegőbe emelkedett és az erős szél messze mögém sodorta. Mire visszatolattam és megfordultam, már nem láttam sehol.

Néhány ölyv és szürkegém vadászgatott a területen, de messze voltak, így inkább hazafelé vettem az irányt. A lucernás túlsó végénél ismét megláttam a vércsét, amint egy vízműves táblán egyensúlyozott. Ellenfényben ugyan, de ezúttal legalább szemből mutatta magát. Egy képet így is megérdemelt.

Köszönöm Tamásnak a jó tippet. Ha nagy leszek, meghálálom! :)