Mindig reméltem, hogy a kismadarak etetése révén előbb-utóbb karvalyt fogok fotózni a lesemnél. Láttam is őt többször a kis énekesek csapata közé bevágni és sokszor "hallgattam" a karvaly csendjét, amikor a kicsik félelmükben elnémulva bújtak meg a kökénybokor tüskés ágai között. Az is megtörtént, hogy a levágott veréb elfogyasztását a nád szövet résein át néztem végig - tehetetlenül. Közelről fényképezni azonban máig nem sikerült. Ma aztán végre teljesült a kívánságom, csak kicsit másképp, mint ahogyan képzeltem.
Délelőtt ugyanis egy madarász fotóst láttam vendégül a lesemben, akiről a találkozáskor kiderült, hogy "véletlenül" van nála egy sérüléséből gyógyuló fiatal karvaly tojó. A lesezés után hálából kézbe vette és megmutatta a gyönyörű ragadozót.
Szegény ember vízzel főz - ügyetlen madárfotós meg házhoz hozott alanyt fényképez. :)-
jó a vaker!
VálaszTörlés:)köszönöm a stílusom méltatását.
VálaszTörlésA Te kezedben csak a kamera volt vagy madarat is lehetett veled fogatni? :))
VálaszTörlésNe bánkódj Endre, a dokumentáláshoz ez is hozzátartozik. Jön majd egyszer egy vadonélő példány is, meglátod :)
VálaszTörlésAzt tudod, hogy korábban mi baja volt ennek a példánynak?
Katának: madarat majd akkor fogok, ha egy vadon élő karvaly hagyja magát közelről lefotózni...:)
VálaszTörlésMiklósnak: nem bánkódom, mert ez is több, mint a semmi. Bár ezúttal is igazad lenne a jövendöléssel! Ezt a madarat aléltan találták egy háznál, valószínűleg fejjel ment a falnak az üldözés hevében. Pár nap megfigyelés után szabadon engedik.
VálaszTörlésNagyon szépek a fotók! az első kettő kivételével nem is gondolná az ember, hogy kézben vannak!
VálaszTörlésNagyon szép volt a madár és ilyen közelről könnyű jó képet csinálni.
VálaszTörlés