Születésemtől harminc évig éltem Dunakeszin és azóta sem szakadtam el tőle. Az, hogy a repülőtéren ürgék tanyáznak, ismert tény volt előttem. Mégis egy hétvégi véletlen megismerkedésem egy ürgeszakértő biológussal kellett ahhoz, hogy megpróbálkozzam lefényképezni néhányukat. Mitagadás, nem volt egyszerű: kutyások, kocogók, autósok zavarása és a vitorlázó gépek népes segítő csapattal támogatott fel-és leszállása nehezítette a kísérletet. A félénk állatkák meg enélkül is kerülték a társaságomat, lessátor nélkül nem volt sok esélyem. Ez a pár kép azért elkészült, ha nem is nagyon dicsekedhetem velük. Köszönet újdonsült ismerősömnek a tanácsaiért.
Dicskedj csak Endre, hiszen írtad hogy milyen nehezen fotózható kis állatkák. Az élesség rendben van, a környező kisze-kusza növény egyveleg meg adott volt :) Én gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm Miklós! Helyes állatkák, jobb képeket érdemelnének, de nem biztos, hogy vállalom értük a fekvő lessátor megpróbáltatásait.
TörlésEgy földbuckára felállhatott volna a kedvedért, de sajnos ezek a kis állatkák nem szeretnek pózolni. Ennek ellenére jó képeket készítettél róluk, a negyedik és az utolsó tetszik a legjobban.
VálaszTörlésHát látod, az állatoknak semmi érzékük nincs a fotózáshoz, pedig én olyan jól meg tudnám rendezni őket! :)
TörlésNekem tetszenek az ürgefotóid!
VálaszTörlésKezdetnek talán nem rossz képek.
Törlés