Visszatekintés

Milyen volt az elmúlt évem? Elsőre rávágnám, hogy nem különösebb, volt jobb, felejthető, vagy valami hasonló lekicsinylő jelzővel illetném, de most, hogy ezen a kis visszatekintésen dolgozom és visszanézem a képeimet, olvasom az írásaimat, mégis erősödik az az érzésem, hogy talán mégsem volt olyan megvetendő.

Itt van mindjárt a fecskementő kalandom, amikor a leszakadt fészket cipősdobozzal pótoltam. A megmaradt fiókákat ebben nevelték fel és innen röptették ki a szüleik.

Na de csak sorjában: kezdjük a tavasszal, amit tulajdonképpen télnek kéne nevezni. Jó havas képet csak márciusban tudtam készíteni.

Ha a legszebb makró felvételemet kellene megneveznem, akkor az alábbi képet választanám.

Az új helyen talált kotorék kis lakói sok órán át szórakoztattak, számos kedves fotót köszönhetek nekik és egy ízben az egyikük meglepően közel tolta hozzám a csatakos pofácskáját.

Egy régi vágyam teljesült a nyáron, amikor szalakótát fotózhattam. Igaz, hogy elég messzire kellett utaznom érte.

Ebből az utazásból egy másik is adódott, amikor gémek után kémkedtem.

Egész évben hiába hordtam a vizet az erdei itatómba, az mindvégig csalódáskeltően néptelen maradt. Egyetlen egyszer vettem hasznát, amikor váratlanul egy szép héja ült le a szélére. Ezt a ragadozó madarat korábban még nem volt módom fotózni.

A Szentendrei szigeten kevesebb babér termett nekem, mint korábban, de azért akadt kaland ott is.

Például a nagy dunai árvíz után visszamaradt tavacskán kócsagokat fotózhattam...

... és fekete gólyával is itt hozott össze a szerencsém.

És persze nem szabad megfeledkeznem a kis holtág jégmadarairól sem, melyeknek időről időre való feltűnése igazi fotós ünnepet jelentett.

Az őszi színpompa és a lombhullás ismét kísérletezésre csábított és készítettem néhány mázolmányt.

A szarvasbőgés nagyszerű élményt és néhány érdekes képet  hozott számomra.

Első ízben tudtam bőgő bikát fotózni, méghozzá közvetlen közelről.

A legkülönösebb és legmeglepőbb fotózásom az volt, amikor egy lakásban tartott rókát ismerhettem meg, méghozzá a szomszédunkban.

És téli képek? Azok nincsenek, hiszen tél sem volt! (Csak nehogy megint márciusban jöjjön a hó!)

Végül egy kis statisztika: tavaly 75 bejegyzést készítettem, így már 475-nél járok. Olvasóim száma 81-re növekedett és a megtekintések száma átlépte a 80 ezret. Az érdeklődés megtisztelő számomra és szeretném azt idén is szép fotókkal, érdekes írásokkal fenntartani. Nagyon köszönöm!