Ember tervez...

... a természet végez. Ez lehet a mottója a mai bejegyzésemnek, melyben azt kell rögzítenem, hogy a vércse projektem első szakaszának befellegzett. Lenyúlta egy egerészölyv. 

Az okot a les helyében kell keresnem. Tudom, hogy a vércsék a mezőgazdasági terület mélyén tanyáznak, de oda mostanság csak terepjáróval lehetne bejutni. A jelenlegi helyen, az országút közelében viszont az ölyvek az urak.

Az egereim szépen fogytak és én reménykedtem. Főleg, amikor olyan apró egér maradványokat találtam a helyszínen, amelyeket ölyv nem hagyna. Talán tényleg vércse falatozott nálam, de valószínűleg csak véletlen betérőként. Tény, hogy mostanra a nagyobb ragadozó lett a törzsvendég.

Időközben leesett a hó és én - 12 fokban indultam a leshez. Még a kocsiban ültem, amikor láttam, amint egy szép róka a kunyhóm mögött somfordált. Tán a nyúltetem szagát érzi és akkor majd szépen kisétál elém! - gondoltam optimistán. 

Egerek a vödörbe, én meg a kunyhóba és kezdődött a várakozás. Kisvártatva megérkezett a madár, naná, hogy egerész! Tollruhája még zúzmarás volt az éjszakai kemény hidegtől. Érdeklődéssel nézte a reggelijét.

Nem sokáig tétovázott, hirtelen rárepüléssel kikapta és elvitte az első fogást. Kis szünet után visszatért és a másodikat már helyben fogyasztotta. A "nyugalom megzavarására alkalmas" képeket inkább nem mutatom. 

Legalább két órán keresztül figyeltem, amint  jóllakottan ejtőzik, tollászkodik a közelemben.

Egyszer észrevett valamit a hóban, elrepült, de hamarosan meggondolta magát és visszatért.

Tollait felborzolva hosszú tartózkodásra rendezkedett be, úgy kellett elzavarnom, hogy mehessek. 

A róka persze nem sétált be elém, pedig Szilárd, az önkéntes természetvédő arra járva látta, hogy tőlem balra kétszer is kióvakodott a bokrok közül ott, ahol nem láthattam. Eső után köpönyeg, de másnap oldalsó ablakokat vágtam a lesre. 

Merthogy persze másnap is kimentem, főképpen a róka miatt. Már csak -5 fok volt, csekélység. Az ölyv ott ült a beszállón, őrizte az "egértermő" vödröt. A nyomokból láttam, hogy éjjel a róka elvitte a nyulat. Azért tettem ki csalétket, hátha!

Már nem reméltem a vércsét, csak az ölyvre készültem. Az előző nap kiismertem a viselkedését, így el tudtam kapni a berepülését. Szerencsém volt, mert éppen szemből érkezett.

A tervezéskor naivan azt hittem, hogy a reklám vödörből csak a vércse lesz képes kivenni az egeret. Hát ebben is tévedtem...

Az egerek fogytával az ölyv ismét beült elém emészteni. Már nem tudott újat mutatni, untatott. A róka helyett csak egy fekete macska tűnt fel a távolban. ( Már megint az utált dög, kint a terepen, a házaktól messze!) Hazafelé autózva ismét láttam a rókát, vidáman egerészett a vasút melletti repceföldön.

A remélt vércse fotókra még várnom kell. Talán majd tavasszal... Addigra visszatérnek a máshol telelő vércsék, az ölyvek pedig eltakarodnak az utak mellől, úgyhogy még az sem kizárt, hogy ugyanitt jó lesz.

A keserű tapasztalatokból is tanul az ember.