Ki a zöldbe!

Talán nem is ártott, hogy az enyhe tél miatt unalmassá vált a fotózás a régi lesemből. Mindig ugyanazok a madarak, mindig a megszokott sápadt sárga háttér. Nyilvánvalóvá vált, hogy környezetváltozásra van szükségem. Amikor a feleségem kérésére egerészésbe kezdtem és gyűltek a kis szürkék, arra gondoltam, hogy megpróbálkozom csaliállatként hasznosítani őket. Nyilvánvalóan ragadozó madarak lehetnek a fotóalanyok. Egy alkalommal őzek után jártam. Sok babér ott sem termett, csak távoli képek sikerültek.Viszont hazafelé két vadászó vércsét is láttam a zöldellő vetés fölött. Nosza, a gabonatábla mellé építettem egy lest, tettem ki beszállót és elkezdtem az egerek táboroztatását. Néhány nap után beültem a kunyhóba. Pár óra múltával be is szállt a madár, de nem vércse volt, csak egy érdeklődő egerészölyv. 

Épp csak egy pillantást vetett az egereimre és már el is repült. Talán nem tetszett neki a tálalás...

Több alkalommal sok órát töltöttem eredmény nélkül a lesben, de madár nem járt a közelemben. Pedig jövet-menet az út menti fákon ölyvet, szarkát, varjút, és vércsét is láttam. 

Ma délután ismét szerencsét próbáltam. Útközben egy elütött mezei nyulat találtam, felvettem és a leshez vittem. Bíztam benne, hogy ez majd jobban becsalja az ölyveket, mint a csirkefarhát, amely napok óta érintetlen. Hamarosan érkezett is egy egerész, óvatosan közelített a nyúlhoz, aztán vagy egy órán keresztül lakmározott.

A nyúlvacsora után a les mögötti fára telepedett. Reméltem, hogy még megkívánja az egér desszertet.

Úgy is lett:

Karmaira sárkoloncok ragadtak, de azért villámgyorsan rámarkolt az egérre...

... és egy pillanat múlva már nyakon is csípte.

Néhány erőteljes nyeldeklés után már csak a farkinca vége kandikált ki a csőréből.

Már csak egy búcsú potréra maradt időm, aztán a madarat követve én is elhagytam a helyszínt.

Végre volt egy jó lesezésem! Idén először. Hazafelé úton még láttam a vércsét, jó messzire a lesemtől. Remélem, egyszer majd közel jön ő is...