Egérkonzerv

A minap a feleségem feldúltan került elő a virágteleltetőből. - Annyi ott az egér, hogy az már tűrhetetlen! Ha nem csinálsz velük valamit, akkor lemérgezem őket! - hangzott a komoly fenyegetés. Megnyugtattam, hogy rövid időn belül eltávolítom hívatlan vendégeinket. Na, nem a rögtön ölő rugós egérfogóval, inkább a régi fél diós, cserepes, élve fogós módszerrel. A házi egér nagy érték egy magamfajta fotós számára. Két éjszaka két csapdával: rögtön lett négy egérkém. Vissza a természetbe! - adtam ki a jelszót és kivittem őket a leshez ( hadd élvezzék a januári tavaszt és remélem, napozás közben megtetszenek egy szép ragadozó madárnak). Csakhogy amint levettem a takarót az üvegkalitkáról, kiugrott a legfürgébb és egy pillanatnyi habozás után diadalmasan elügetett a kies vadonba. Talán csak egy magasugró bajnokot fogtam!  - gondoltam, de bizakodásomba némi aggodalom vegyült. Nem is alaptalanul, mert később a második delikvens is megismételte a mutatványt. Ügyeskedését és sikeres szökését már a lesből néztem bosszankodva, siettem is vissza, hogy mentsem ami még menthető. 

Egyelőre befőttes üvegekbe kerültek a kis rágcsálók, későbbi felhasználásra tartósítva. A csapdák megállás nélkül működnek, üveg lesz elég. Közben majd csak kitalálom, hogyan tarthatnám az egérkéket a lesnél, de úgy, hogy a madárnak is legyen esélye elérni őket. 

( E téren járatos fotós kollégák ötleteit szívesen veszem és megköszönöm.)