Újabban sokat üldögélek a reggeli fényekre tervezett erdei itatómnál. Egyik nap ebéd után néztem ki, mert feltételeztem, hogy nagyobb lesz a forgalom, mint délelőtt. Örömmel tapasztaltam, hogy ekkor a "területileg illetékes" fácánok is megjelentek. Óvatosan, esetenként más-más útvonalon közeledtek és csak futtában kapkodtak fel pár szemet a csali kukoricából. Többnyire a tyúknak támadt kedve egy kis csemegézésre, a kakasa jellegzetes kotyogással követte. Nem sokáig időztek, máris továbbálltak, de később más irányból újra feltűntek. Bőven volt alkalmam fotózni őket, változó, de legtöbbször rossz fényviszonyok között. A sok kép közül válogattam az alábbi sorozatot.
Aznap egészen hét óráig maradtam. Csak ekkor tapasztaltam, hogy a sok kukoricázás után végre a vízből is kortyoltak.
A leglátványosabb jelenet, a dürrögés, amikor a kakas felágaskodva nagyot rikolt és megrázza tollazatát, legnagyobb sajnálatomra mindig a látóteremen kívül történt. Előttem, a nyílt terepen soha, legfeljebb egy bokor fedezékében. Bármennyit játszottam a telefonomról is a vetélytárs hangot, az óvatos hím fácán csak ezen a helyen viszonozta a szertartást. Egyelőre sejtelmem sincs, hogyan járhatnék túl az eszén?
Remek fotók, a kakas a bokrok között (a zöld és az élénk piros) különösen tetszik!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszenek a fotók. Az a kép éppen egy beeső fényfoltban készült.
TörlésDe szép madarak ezek! Előbb utóbb biztos fog sikerülni lefotózni a dürrögést is.
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszenek: a tyúk az egyszerű semleges színezetével, a kakas meg a színpompájával. Talán náluk a legnagyobb a színkülönbség a nemek között. Amíg bejárnak, hajtok a dürrögésre.
TörlésNagyon szépek a fotók! A Szőlőhegyen is sokszor látok röptében fácánokat, de persze sohasem állnak meg a kedvemért!
VálaszTörlésKöszi. Röptükben én is hiába próbálom, nincs jó fotóm róluk.
Törlés