KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2025. szeptember 24., szerda

Egy bölcs bika

A kedvem is olyan volt, mint az aznapi időjárás: borongós és bizonytalan, amikor S. Józsi vadfestő barátom szarvaslesre invitált. A szitáló eső hol rákezdett, hol abbamaradt, estére pedig csapadékot jelzett a felhő radar Gödöllő környékére. Fotózásra nem a legcsábítóbb kilátások. Menjek, vagy ne menjek? Jó eséllyel megázunk. De hátha bejön egy szép bika, hiszen a szarvasbőgés idejében járunk. 

Végül csak összekaptam magam, a vadászházhoz hajtottam és ott átültem Józsi terepjárójába, aztán irány a Hajdinás tető! A vízmosásos, meredek, rossz úton felkapaszkodtunk és a kocsit hátrahagyva felültünk a magaslesre. Kihalt és üres volt a szép nagy tisztás, sehol egy állat.


Már vagy egy órája várakoztunk, halkan beszélgetve, amikor balról meghallottuk az első bőgést. Nosza, Józsi vette a kürtjét és visszabőgött. Talán túl erőteljesen, mert a mélyhangú bika elhallgatott és többé meg sem szólalt.

Újabb várakozás után Józsi odasúgta: ott a bika! De hiába meresztgettem a szemem, sehol semmit nem láttam. A tisztás legtávolabbi részén szaladt át néhány tarvad és velük egy bika, de a sebtiben lőtt fotón ezek alig láthatóak voltak. Lehangoltan vártunk tovább, de még csak bőgést sem hallottunk.

Van itt a közelben egy vadkörte fa, a lepotyogott gyümölcsért kijöhetnének! - súgta Józsi. Ekkor már erősen sötétedett. És csakugyan, balról kilépett a sűrűből néhány állat. Azok lehettek, akiket láttunk átszaladni. Egy fiatal bika kísérte a csemegéző teheneit.




A kis csapat nyugodtan szedegette a hullott körtét, amíg a készlet tartott.


Ez néhány percet jelentett, aztán a tehenek visszaindultak a sűrűbe. Józsi észbekapott és rábőgött a bikára. Az megtorpant és a hang irányába nézett. Tétovázott, hogy mit tegyen? Vegye komolyan a láthatatlan vetélytárs kihívását és vegye fel vele a harcot? Fiatalsága ellenére nem heveskedett, vissza sem bőgött, hanem bölcs döntéssel megindult a tehenei után. Mert a lányok birtoklása a lényeg, bőgjön és harcoljon aki akar, ő nem!


Az elvonuló tehenek később még újra megmutatták magukat, de már sokkal távolabb és kevés fénynél.


A konfliktus kerülő bika a biztonság kedvéért a sűrűben maradt. A lányok talán szívesen megismerkedtek volna a Józsi által imitált jó torkú másik bikával.


Miután a tehenek eltűntek, mi is szedtük a sátorfánkat és visszazötykölődtünk a civilizációba. Köszönöm Józsi barátomnak az élményt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése