2016-ról

Ismét elszaladt egy év, a hetedik, mióta a blogomat elindítottam. Milyen volt? 

Érzésre átlagosnak ítélem. Nem hozott nagy képeket, "csupán" nagyszerű élményeket. Egész évben jól szórakoztam. Sok utánjárással, fáradsággal gyűjtögettem mindazt a szépséget, amellyel a természet megajándékozott. Nem utaztam értük messzi tájakra, jószerével csak a lakóhelyem környékét kutattam, de mindig nyitott szemmel jártam, készen a felfedezésre. Követtem az évszakok változását és igyekeztem megragadni szépségüket.

A telek sajnos nem túl látványosak mifelénk. A havas napok számát egy kezemen megszámlálhattam.

Jég még csak adódott néha. Tájkép, madár fotó és makró is őrzi a szépségét.

Talán a tavasz halmozott el leginkább fotózni valóval. Egy kora tavaszi képen a moha szálain megtapadt harmatcseppekben tükröződik a környezet.

A tavasz a turai vizenyős rétekre is vízi madarakat csábított.

A revírjét féltő, ide-oda röpködő búbospacsirtát a szigeten fényképeztem.

A fürtös gyöngyike körül harmatcseppek csillogtak.

A mocsári gólyahírt már erős szürkületben fényképeztem, így a víz mély kék színt kapott.

A fácánok sűrűn látogattak. Egyszer össze is ugrott előttem két vetélkedő kakas. Harcuk leglátványosabb részéről sajnos lemaradtam. Ez volt a legnagyobb kihagyott lehetőségem az évben.

A rókakölykök ebben az évben jól voltak hozzám.

Az alábbi képet távműködtetett fényképezőgéppel készítettem, közvetlen közelből.

A kíváncsi kis rókák két méterről vizsgálgattak.

A játékba feledkezett vöröskék egyszer szinte szabályos gúla gyakorlatot mutattak be.

A rókaszülők tíz kölyköt neveltek a kotorékban, de egy képre csak hatan fértek fel.

Sikerült megörökítenem, amint a környezetével ismerkedő egyik rókafi egy virágot is megkóstolt.

Jó barátaim, az őzek minden évszakban kedves fotótémát szolgáltattak.

 Üzekedéskor egy szép őz suta és bak szerelmeskedését sikerült megörökítenem

Egy síppal közelre csalt, tekintélyes agancsú, vadkomlóval ékesített bak alkonyati portréja örök emlék maradt.

Nyáron részt vehettem parlagi sas fiókák gyűrűzésén.

A nagy melegben ismerkedtem meg egy addig sosem látott aprósággal, egy ugrópókkal, amely nevéhez illően egyenesen a nyakamba ugrott. Hálából készítettem róla pár emlékképet.

Az augusztusi teliholdat sikerült összehoznom egy gólyafészek lakóival, méghozzá fátyolfelhős ég előtt. 

Az őszi kikerics idén is buján tenyészett a szigeten.

A nagyon várt szarvasbőgést eredményesen sikerült kihasználnom.

Az agancsát feldíszítő, sárga virágok között álló, kapitális bika képére nagyon büszke vagyok.

Az alábbi kép nyerő lehetne, ha nem két fotóból lenne összeillesztve. Persze nekem így is tetszik.

Az itatóm furcsa módon csak ősszel élénkült meg, amikor már némi élelmet is kitettem.

Az ölyvekről külön meg kell emlékeznem. A csirkehússal sok mindenre rá tudtam venni őket.

Egy téli vackot kereső zöld varangyot a küszöbömről szép erdei környezetbe helyeztem.

Szerencsés találkozások is adódtak: a nehezen becserkészett, nappali fényben hunyorgó kuvik mögött egy frissen kirepült búbosbanka tűnt fel.

Máskor egy róka sétált el a távolban csodálkozó őz előtt.

A hajnalokat és alkonyokat a múlt évben sem szűntem meg csodálni és fotózni. 

Fotózásra alkalmatlan, szürke, sötét napok természetesen tavaly is bőven adódtak. Unaloműzés gyanánt egy számomra új, beltérben gyakorolható módszert próbáltam ki, megelégedésemre.

Talán túl hosszúra nyúlt ez az összefoglaló, de szerettem volna sokat megmutatni az elmúlt év legemlékezetesebb képeiből. Bárcsak a jelen év is ennyi élményt, szépséget, örömöt kínálna számomra és egy év múltán, egy reménybeli újabb évértékelésnél ismét számos kép közül válogathatnék!

...

Végezetül néhány számadat az évről. 2016-ban 57 bejegyzést tettem, éppen annyit, mint az előző évben. Jelenleg 654-nél járok. Állandó olvasóim száma 125, és az oldal megjelenítések száma 130 ezerről 156 ezerre nőtt az év során. Ez a statisztika azt jelzi, hogy nem csökkent az érdeklődés a blogom iránt. Szeretném ezt a megtisztelő figyelmet ebben az évben is fenntartani, csak erőm és egészségem - no meg szerencsém is - legyen hozzá!