Hóban, fagyban

Sok éven át panaszkodtam a hómentes telek miatt, mert nem tudtam igazi téli hangulatú képeket készíteni. Hát most már nincs kifogás, annyi a szép hó a környékünkön, hogy személykocsival alig járhatók a turai határ útjai. Mégis menni kell, ha az ember látni és fényképezni akar. A "havas rókás" álom képem miatt órákat töltöttem a hidegben, amíg összejött. Csak nem úgy, ahogyan elképzeltem. A távoli rókát semmilyen fondorlattal sem sikerült közelebb hívnom, maradt a havas tájkép - rókával.

Egy másik szép téli délutánon barátaim vezettek el egy kis tóhoz, ahol telelő hattyúkat tudtam fényképezni.

A hattyúk juttatták eszembe a halastó szürkegémjeit. Vajon hogyan telelnek? -12 fokban és ködös szürkeségben jutottam ki hozzájuk. Eleinte sehogyan sem találtam a módját, hogy a közelükbe férkőzzem, aztán a harmadik órában mégis megbarátkoztak velem. Vagy csak belátták, hogy ez a fotós nem akar rosszat, hagyjuk magunkat lefényképezni, akkor majd csak elmegy!

Nem várt fotóalanyoknak is örülhettem: néhány kormorán keresett ennivalót a tavak környékén.

Végül három órát töltöttem el a havas, jeges, zord környezetben, amelynek meg is lett az eredménye: néhány fotó és egy alapos megfázás. Most már túl vagyok a nátha nehezén és a gyógyulásom legbiztosabb jele, hogy a meleg szobából kifelé kacsintgatok. Az a közeli havas róka izgat... Hó még bőven akad. De szép is lenne!!!