KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2017. január 18., szerda

Lakomázó ölyvek

Sokan kérdezhetnék, miért csak ölyveket fényképezek mostanában? Egyszerű a magyarázat: mert más nincs és ők vannak! Sőt, most van a szezonjuk. Akik ismernek, vagy követték kalandjaimat, tudhatják, hogy ősz óta etetem a ragadozó madarakat a lesemnél és emiatt állandó látogatóimmá váltak. Eleinte csak egy helybéli madár pár, legutóbb meg már egy idegen is jelentkezett, örvendetesen mozgalmassá téve az amúgy lassan unalmassá váló ölyves hétköznapokat. Azóta a kihelyezett hús igencsak felértékelődött a hónak és a hidegnek köszönhetően. Egyik délután hat környékbeli ölyv tülekedett, küzdött és táplálkozott a lesemnél. 















Egy másik alkalommal dél tájban, más fényviszonyok között láthattam látványos páros jeleneteket.



















Sok élményt és képet köszönhetek az ölyveknek, sőt az annyira vágyott verekedések sem hiányoznak már. Nincs hiányérzetem és kijelenthetem, hogy az ölyvekkel kapcsolatos minden tervem megvalósult. De mit fogok ezentúl fényképezni??? :) 

2 megjegyzés: