KEDVES LÁTOGATÓ! ÜDVÖZLÖM ÖNT! NEVEM

Saját fotó
Lakhelyem: Szigetmonostor és Tura, Pest megye, Hungary
Nyugdíjas vegyészmérnök vagyok, aki öregségére a természetben (és a fotózásban) leli örömét. Hogy miért? Az okot legkedvesebb költőm, Áprily Lajos csodálatosan szedte versbe. "Ámulni még, ameddig még lehet,/ amíg a szíved jó ütemre dobban,/ megőrizni a táguló szemet,/ mellyel csodálkoztál gyerekkorodban./ Elálmélkodni megszokottakon:/ az andezitre plántált ősi váron,/ virágokon, felhőkön, patakon,/ az azúrban kerengő vadmadáron,/ a csillagon, ha végtelen terek/ hajítják át a késő-nyári égen./ S ámulva szólni: Most voltam gyerek./ S vén volnék már – s itt volna már a végem? /" ( Remélem, hogy lesz még időm a természet néhány csodájának felfedezésére.)

2012. november 24., szombat

Egyedül az ölyvek...


Egyedül az egerész ölyvek jelentenek mostanság némi izgalmat a lesezés egyhangúságában. Új vendég nincs, a cinkék és a verebek folyamatosan rohamozzák az etetőt. A szajkók, fakopáncsok már ritkábban néznek be, a fácánok is bekukkantanak néha. A karvaly látszólag eredménytelenül riogatja a kis énekeseket, de mostanában rossz szokást vett fel: a les tetejére ül, ahol persze nem tudom lefényképezni.
Szóval az ölyvek egyelőre nem sejtik, hogy a kis kunyhó üveg ablaka mögül lesem őket. A kitett hús kedvéért minden tartózkodás nélkül beülnek, fél óránál tovább még nem kellett várnom rájuk. Helyben falatoznak, de amint kiszabadítják a rögzítésből, azért elrepülnek vele egy biztonságosabbnak vélt helyre. Az öreg madár mellett egy fiatal is megjelenik, de az csak a közeli bokorról figyeli sipítozva, amint az öreg táplálkozik.
Ennek nem örülök, mert így sosem lesz civakodás! Abban reménykedem, hogy a kemény télben majd más, rivális madár is ideszokik.




Az öreg észreveszi a fiatal közeledtét...
... és védelmezi a zsákmányát.
A fiatal a közelből figyel.


Az öreg madár portréja.
A húsdarab most már útra kész.
A fiatal leszáll...
... és keresi a maradékot. Hiába.
Az éhes fiatal.
Ugyanő a másik beszállón.

11 megjegyzés:

  1. Szia Endre! Gratulálok, csodás fotók mint mindig... Milyen messze etetsz, mekkora obival fotózol?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm az elismerő szavakat. A tuskó 7-8 méterre van és egy C 100-400-assal fotózom.

      Törlés
  2. Nagyon szépek ezek a képek.
    Kicsit csodálkozok azon, hogy nálad már jönnek az ölyvek. Én is megkezdtem az előkészületeket az etetőnél, de még nem próbálkoztam. A tavaly téli tapasztalat miatt halogatom még, mert a tavalyi idényben csak az után kezdtek jönni miután lehullott a hó és egy hétig kemény hidegek voltak. Két kerek hónapot ücsörögtem sikertelenül. Azért lehet, hogy ebben a hónapban már próbálkozok, főleg ha látom, hogy nálad már szebbnél szebb képek születnek.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Éppen most néztem vissza: október 4-től kezdve fotóztam ölyveket, több bejegyzésemben is szerepeltek már.
      Szerintem megkezdheted az etetésüket, hadd szokják, aztán később már ki is ülhetsz rájuk.

      Törlés
    2. Az én helyemen felügyelet nélkül etetni nem érdemes, mert a legelő állatok(tehenek, juhok) minden nap járnak ott és a juhászkutyák ennék meg a húst. Na nem mintha sajnálnám tőlük, de így nem lenne értelme várjam az ölyveket a nagy semmire...:-) Szerintem pár hét múlva már nem lesz mit legelni és akkor megpróbálom.

      Törlés
  3. nagyon szép képek :)
    a 3. az abszolút kedvemcem

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépek!Kezd nálunk is beindulni!

    VálaszTörlés
  5. Láttam tegnap este az új írásodat, de késő éjjel végeztem csak az én posztommal így mára maradt a elolvasása :) Remek fotók, különösen az erősebb sárgás hátterűek tetszenek! (1,2,3,7,8)
    Ha egyet kellene választani akkor a 2-es fotóra tenném a voksomat :)
    Gratulálok!

    VálaszTörlés